valahova
valahova határozószó, határozatlan és vonatkozó valahová, (tájszó) valahá
I. határozatlan
1. Meg nem határozott v. meg nem határozható helyre; vmely helyre. Valahova menni készül. Elbújt valahova. S ha végrehajtani, határjárni, ókumlálni vannak küldve [a kaputos emberek], mindjárt hintó kell alájuk, ahová ködmenes ember gyalog is el tudna menni, vagy alkalmat várna, ha üres szekér indul valahá … (Jókai Mór) Nem nevet, nem hancúrozik, nem ugrál odakünn, mint azelőtt, … hanem elvonul valahová, és órákig elmereng a nagy semmin, elringatja lelkét a falevelek zizegésén. (Mikszáth Kálmán) Valahova megyek, de nem tudom hova. (Gárdonyi Géza) || a. (főleg kérdésben) Meg nem határozott, <de az ittenivel nem azonos> helyre. Mész valahova a nyáron? – [Igen, a Mátrába.] || b. Valahova máshova v. valahova más faluba v. városba v. országba: vmely (más) faluba v. városba v. országba.
2. <Más határozóval kapcs.:> a szóban forgó helynek, tárgynak vmelyik részére. Ide tettem a könyvet a polcra valahova. A fegyver elsült, a dörrenés hiába csattant el, a magja valahová a nádasba repült. (Móricz Zsigmond) || a. <Más határozó előtt:> feltehetőleg a (másik) határozóban megjelölt (ismeretlen) helyre v. a határozóban megnevezett hely közelébe. Elment valahova Piripócsra. || b. Vmely általánosabb jelentőségű szóval meghatározott helyre. Valahova a tengerpartra; valahova külföldre; valahova falura, tanyára: vmely(ik) faluba, tanyára; valahova messze v. messzire: vmely távoli helyre. Én elmenekülök, elbujdosom valahova messze. (Babits Mihály)
II. vonatkozó (kötőszóként) (ritka, régies) Ahová (csak); akárhova; bármerre. Valahová a török betelepedett, … adózási törvényeit alkalmazta. (Salamon F.)
