vádol [1]
vádol [1] tárgyas ige -t, -jon
1. Vádol vkit vmivel: azt állítja róla, hogy vmely tiltott, jogtalan, aljas tettet követett el v. ilyenben részes; vmely másra káros következmény ok(ozój)ának mondja, s ezért felelőssé teszi. Csavargással, hazugsággal, hűtlenséggel, verekedéssel vádol vkit; (átvitt értelemben) vádolja a lelkiismerete: önvádat érez, lelkiismeretfurdalása van; magát vádolja vmiért. Azzal vádolják, hogy erkölcstelen életmódot folytat. Engem ne vádoljatok, én nem vagyok az oka. A körülményeket vádolta. Szüleit vádolja, hogy nem engedték tanulni. A felséges nép majd ítél fölötted, Előtte vádollak, honáruló: Csempészetért az állami javakban, Rokonszenvért az aristocratákkal. (Madách Imre) || a. Vmely megvetésre méltó tulajdonsággal vádol vkit: azt állítja róla, hogy a tulajdonság jellemző rá, olyan a természete. Fösvénységgel vádol vkit. Kishitűséggel vádolja társait. Ki ismer engem csüggedőnek? Kislelkűséggel engemet ki vádol? (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely tény, dolog, eset> bűnösnek, vétkesnek v. hibásnak, felelősnek tüntet fel vkit vmiben; vkinek hibás v. bűnös voltát teszi nyilvánvalóvá, idézi fel, juttatja vkinek az eszébe. Vádol engem minden alkalom, S ösztönzi lusta bosszúm! (Arany János–Shakespeare-fordítás) A néphit szerint azon szobor alatt egy asszony sírja van, kinek halála a férjet vádolja. (Jókai Mór)
2. (jogtudomány) <Igazságügyi hatóság, bíróság előtt vkit> bűnösnek, vétkesnek mond (ki) v. gyanúsít vmely bűncselekményben, vádat (2a) emel vki ellen vmiért. Becsületsértéssel, betöréssel, csalással, gyilkossággal, lopással, sikkasztással vádol vkit. Magát az ügyész úr azzal vádolja, hogy meggyilkolta a gazdáit. Bűnösnek érzi magát? (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: bevádol; megvádol.
vádolás; vádolható; vádoló; vádolt.
