vádlott
vádlott főnév -at, -ja
Az a személy, aki ellen a büntetőbíró(ság)i eljárás során vádhatározatot hoztak, v. (fő)tárgyalást rendeltek el. → Elsőrendű, → másodrendű vádlott; negyedrendű vádlott; a vádlottak → padja; a vádlottak padján → ül; a vádlottak padjára → ültet. A vádlott előadja védekezését. Vádlottként jelenik meg a bíróság előtt. Az őrök elővezetik a vádlottakat. A vádlottat felmentették. A vádlottat vétkesnek mondták ki az összeesküvésben. A vádlott leült, melléje két fegyőr, lába közé kapva a puskáját. (Kosztolányi Dezső) A vádlott … görcsösen megvonaglott, s hangosan fölzokogva vetette magát a pad deszkáira. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): fővádlott.
vádlotti; vádlottság.
