vadidegen
vadidegen [d-i] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (néha rosszalló) <Rendsz. megvető, bosszankodó, elhárító árnyalattal:> teljesen idegen, merőben ismeretlen <személy, csoport>. Vadidegen társaság. Nem szívesen megy vadidegen emberek közé. Úgy állítanak oda egy vadidegen hölgy elé: „Ide figyelj, Erna, bemutatom neked Pest legszellemesebb társalgóját.” (Karinthy Frigyes)
2. Olyan <hely>, ahol vki még sohse járt, számára gyak. aggasztóan v. bosszantóan ismeretlen. Elkerült egy vadidegen városba. Tájékozni sem tudja magát a vadidegen világban. (Jókai Mór) Van bizonyosan valami szándékuk, amikor egy vadidegen, sohase látott sörházba belépnek. (Krúdy Gyula)
II. főnév Vadidegen ember. Nem szeretek vadidegenek közé menni. [A néni] még a vadidegenekben is bizalmat keltett. (Ambrus Zoltán)
vadidegenség.
