vadember
vadember [d-e] főnév
1. (elavulóban) Ősember (1). A vadember követ vagy husángot használt fegyverül.
2. (rendsz. többes számban) (elavulóban) Az ősemberéhez hasonló állapotban élő, teljesen civilizálatlannak tartott ember; vad (II. 3). Ilyesmi még a vademberek között sem fordul elő. A vademberek … soha lovat nem láttak volt. (Mikes Kelemen) A beregújfalusiak még abban az időben valóságos vademberek voltak … az öregek üstököt hordtak, befonták a hajukat, és fésűt viseltek benne. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) Semmiféle emberi közösségbe beilleszkedni nem tudó v. nem akaró, a társadalommal ellenséges viszonyban lévő ember. Eldurvult lelkű vadember volt egész életében. A vadember megundorodott önmagától. (Vas Gereben) || a. (bizalmas, néha tréfás) Bogaras különc. Minek is nősülne meg ilyen vadember!
Szóösszetétel(ek): vadembercsalád.
vademberes; vademberi.
