vaddisznó
vaddisznó főnév
1. Erdőségek sűrűiben, mocsaras, vizenyős helyeken kondákban élő, zömök testű, rövid lábú, agyaraival az emberre is veszedelmes párosujjú nem kérődző állat; a házi sertés őse (Sus scrofa). Vaddisznóra vadászik. Vaddisznót lőtt. A kukoricában súlyos károkat okoztak a vaddisznók. Csordával járnak le a kukoricásokba a vaddisznók. (Petelei István) Olyan szenvedéllyel tanulta az ügyeket, mint ahogy a vadász a vad nyomait kutatja …, hogy hogyan lehet megcsípni a rókát, … a vaddisznót. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Vaddisznó főzve, pácolva; vaddisznó áfonyával, vörösborban.
2. (átvitt értelemben, durva) Nyers, faragatlan modorú, gyak. ártó szándékú ember, főleg férfi. Ezzel a vaddisznóval nem lehet beszélni. Szeretne már megszabadulni attól a vaddisznótól. || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Az emberektől elvonuló, nehézkes v. mogorva, rossz természetű férfi. Öreg korára kiállhatatlan vaddisznó lett belőle.
Szóösszetétel(ek): vaddisznóagyar; vaddisznójárás; vaddisznómalac; vaddisznópata; vaddisznósódar; vaddisznótanya; vaddisznótúrás; vaddisznóvadászat.
vaddisznós.
