vadászat
vadászat főnév -ot, -a
1. Vadnak sportból, kedvtelésből v. táplálék szerzése céljából való tervszerű felkutatása, megközelítése és elejtése vmilyen fegyverrel, ill. elfogása vmilyen eszközzel, eljárással. Cserkésző vadászat; vadászat nagyvadra. Tilos a vadászat. Vadászat közben eltévedt az erdőben. Szereti a vadászatot. Az ősközösségi társadalomban a vadászat és a halászat volt a legfontosabb foglalkozás. Mibe tegnap kezdett, ma félbe hagyatja … Majd téli vadászat örömire gondol … (Arany János) || a. Olyan társas szórakozás, kedvtelés, melynek középpontjában a vadászat áll, és ezt több másféle mulatság kíséri. Három napig tartó vadászat; őszi nagy vadászat; vadászatot rendez, tart. Múlat a gróf … Nappal verseny és vadászat, Este keres vídám házat. (Arany János) || b. Ezzel a sportággal, foglalkozással összefüggő ismeretek összessége, a vele kapcs. mesterség, ügyesség. A vadászat műszavai. A vadászat tárgykörébe vágó könyveket gyűjt. Ért a vadászathoz.
2. Meghatározott területre a törvényes rendelkezések értelmében érvényes vadászati jog. A vadászatot bérbe adja.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely dolog túlzó keresése, kutatása, hajszolása. Mindenben elsősorban a rosszat figyelte, és szokásává lett a hibára való vadászat. Egyes szótagokra tartunk etimológiai vadászatot. (Csengery Antal)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Az az igyekezet, amellyel vki szívósan, kitartóan, gyak. ravasz fogásokkal, csellel, hízelgéssel igyekszik megnyerni, megszerezni vkit v. vmit magának, céljának. Férjre, udvarlókra, vőlegényre való vadászat; szavazatokra való vadászat. Megindult a vadászat az előkelő nemes családok fiai részéről … a lőcsei polgárlányok után. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): falkavadászat; hajtóvadászat; hatásvadászat; körvadászat; zergevadászat.
vadászati.
