vádaskodás
vádaskodás főnév -t, -ok, -a (rosszalló)
A vádaskodik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki vádaskodik; vád(ak) hangoztatása, híresztelése vki ellen. Felelőtlen, gyerekes, kicsinyes, rosszindulatú vádaskodás; munkatársai elleni folytonos vádaskodás. Midőn a vádaskodás eszméje jutott eszébe, még az ő … arcán is kipirult a szégyen. (Vas Gereben) || a. (rosszalló) Ennek eredménye: az így hangoztatott, terjesztett vádak összessége. Alaptalan vádaskodás; visszautasítja vkinek a vádaskodását. Vádaskodásának nincs semmi alapja. Panasza vádaskodásnak bizonyult. (Vas Gereben) Én semmiféle vádaskodásokra nem adok. (Tolnai Lajos)
vádaskodási.
