vadállat
vadállat [d-á] főnév
1. Vadon élő állat. Az őserdőben sok vadállat van. Éhen, szomjan s riadva töltöm A nappalt és az éjszakákat Miként az üldözött vadállat. (Tompa Mihály) A mélyben meglapult a táj, | mint szükölő vadállat. (Babits Mihály) Ki szeret s párra nem találhat, | oly hontalan, | mint amilyen gyámoltalan | a szükségét végző vadállat. (József Attila)
2. Kül. emberre v. háziállatra veszedelmes, vadon élő ragadozó, vérengző állat. Szilaj, vérengző vadállat; megtámadta, széttépte a vadállat. Lelőtte a vadállatot. Rút halállal halt meg, vadállat levágta. (Arany János) Vadállatok, kígyók … lappangtak a sűrűben. (Móricz Zsigmond)
3. (rosszalló) Vad indulatú, emberiesség nélküli, durva, kegyetlen ember. Kegyetlen vadállat; feltámad vkiben a vadállat: kegyetlen, nemtelen indulatai, ösztönei erőt vesznek rajta. Micsoda vadállat! Mi volna más bajom nékem, Mint hogy a királyi széken Ember helyett vadállat űl. (Petőfi Sándor) Szidjam a világot, végzetet: Hogy vadállat az emberek fele? (Tóth Árpád) A legényben … föltámad a vadállat, fölkap egy fejszét, s levágja vele az asszonyt. (Ambrus Zoltán)
vadállatos.
