ütés
ütés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az üt igével kifejezett cselekvés, mozdulat, ill. történés, jelenség; az a tény, hogy vki, vmi üt, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit (meg)ütnek.
1. A kéznek (v. ritk. – a lábat kivéve – más testrésznek), ill. vmely benne tartott tárgynak, eszköznek gyors, (nagy) erővel történő s vmely célra irányuló és rá erősen ható mozg(at)ása. Hatalmas, lendületes, hirtelen, váratlan ütés; bottal, fejszével, kalapáccsal, ostorral, szíjjal (való) ütés; vkinek arcul v. pofon ütése; vkinek, vminek fejbe, hátba, mellbe, nyakon, oldalba, orrba, szájon ütése; vkinek, vminek a falhoz, a földhöz ütése; vminek vki fejéhez ütése; ék ütése a fába; szeg ütése a deszkába, falba; a gyerek, a kutya, a ló ütése; a csapnak a hordóba ütése v. a hordó csapra ütése; a cipőnek, csizmának kapt(af)ára, sámfára ütése; pecsét ütése az okmányra; fejének, könyökének, térdének a falba ütése; a billentyű, a dob, a labda, a vas ütése; ütésre készül; ütésre emeli karját, kezét; ütést → kap (vhova, vhol); ütést → lemér vkinek, vkire; ütést mér vkire, vmire; ütéseket osztogat jobbra-balra; felfogja, kivédi az ütést. Ütés ütésre, botra bot. (Arany János) || a. (sport) Vmely sport szabályainak megfelelő ilyen mozdulat, cselekvés. → Egyenes ütés; szabályos, szabálytalan ütés; → tenyeres ütés. A teniszbajnoknak erős ütései vannak. Jó balkezes ütései vannak a magyar ökölvívónak. || b. Kül. az ütés (1–1a) eredménye: vmely testet, tárgyat érő és rajta fájdalmat, elváltozást, elmozdulást, tömörülést, ellapulást, törést stb. okozó hatása. Alapos, derekas, durva, erős, gyenge, kis, nagy ütés; halálos ütés. Hatalmas ütés érte (a mellét). Nagy ütést kapott a fejére. || c. (ritka) Ennek nyoma, az általa okozott fájdalom, seb. Mert végre is örökre nem lehet Arcán viselni ez ütéseket … (Csiky Gergely) Nehéz ütés alatt betegen fekszik ágyasházában. (Eötvös Károly) || d. Az óra, a harang ütése: az a hang, amelyet a (torony)óra ad, mikor üt. Félálmában még hallotta az óra ütését. || e. (régies) Szikra, tűz ütése: sz., t. csiholása (acéllal, kovával). || f. Elektromos v. villamos ütés: nagyobb feszültségű villanyárammal való érintkezésnek ütéshez (1b) hasonló, fájdalmat keltő hatása a szervezetben, az idegekben, az izmokban. Az áram ütésétől elvesztette eszméletét. Valahányszor önnek nevét eléhoztam … mintha galvanicus [= elektromos] ütés érintette volna idegeit. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmi ellen irányuló támadás, csapás (2). S mivel Élesden tul fejedelme késik, | Ibrányi fogá fel a török ütésit. (Arany János)
3. (játék) <Kártyajátékban> az egy-egy fordulóban, körben kijátszott lapoknak egy értékesebb lappal való felülmúlása, elnyerése. Egy ütést sem csinált. A vita veszedelmessé kezdett fajulni egy rossz ütés körül. (Babits Mihály) || a. (játék) Egy-egy fordulóban, körben kijátszott kártyalapok összessége. Az ütést elviszi, hazaviszi. Tiéd az utolsó ütés. Nem volt egy ütése sem. A makk ász is az ütésben van. Azt kérdezte tőle, hogy mennyi van az ütésben? amit az osztó kötelessége evidentiában tartani [= nyilvántartani]. (Jókai Mór)
4. (régies) A szív ütése: szívverés, szívdobogás. Hallom az én szívemnek ütéseit. (Csokonai Vitéz Mihály) De vajon nem árul-e el A szív ütése, mely Majd mindig halkabban dobog? (Petőfi Sándor)
5. (átvitt értelemben, ritka, régies) Egy ütésre: meglepő gyorsasággal, hirtelen; egyszerre, egykettőre, egy csapásra. Bűvésznek sem sikerülhetett volna ilyen egy ütésre kicserélni egy egész társaságnak az arcát. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. ütéshely; 2. áramütés; arculütés; csapraütés; gongütés; gutaütés; horogütés; olajütés; óraütés; pártütés; szélütés; varázsütés.
ütésű.
