üt
üt ige -öttem [e] v. (tájszó) -tem [e], -ött, üssön
I. Gyors mozdulattal, sebes mozgással úgy ér hozzá vmihez, hogy hirtelen erős nyomást fejt ki rá.
1. tárgyas <Személy vmely tárgyat> gyors, hirtelen mozdulattal vmely testrészével, végtagjával v. eszközzel egyszer v. többször egymás után, bizonyos erővel úgy érint, hogy ezáltal tompa v. élesebb hangot ad. Botjával üti a padlót; tenyerével üti az asztalt. || a. tárgyas <Élőlényt v. vmely testrészt> gyors mozdulattal egyszer v. néhányszor úgy érint, hogy fájdalmat okozzon neki; ütést v. néhány ütést mér rá. Üt vkit; üti az állatot; üti a fiú hátát; egymást ütik; bottal üti a gyereket; ostorral üti a lovat. (szójárás) Üsd, vágd, nem apád! Üsd az | orrát magyar, ki bántja a tiéd! (Katona József) Ütni a lovakat kezdik elébb, verni. (Arany János)
2. tárgyatlan Vkire, vmire, vhova üt: kezével v. vmely eszközzel hirtelen, erőteljes mozdulattal úgy érint vkit, vmit, hogy ezáltal hangot ad, esetleg fájdalmat okoz neki; egyszer megüt vkit, vmit; kisebb-nagyobb ütést mér rá v. oda. Vö: odaüt (1), ráüt (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk üt; az asztalra üt: <gyak. annak jeléül, hogy amit mond, ahhoz határozottan ragaszkodik>; a → fejére üt; a → hasára üt; vkinek a hátára, vállára üt; a → homlokára üt; vkinek a körmére üt: (átvitt értelemben is) erélyesen, rendsz. kisebb büntetéssel észre téríti, rendreutasítja; vkinek a nyaka közé üt: nyakon vágja; az → orrára üt vkinek; vkinek a szájára üt: <főként gyermeknek, illetlen v. modortalan, szemtelen beszédéért>; a szájára üt: <saját magának, rendsz. megbánásként, mert elszólta magát, v. mert illetlen dolgot mondott, beszélt>; tenyerébe üt vkinek: <vmely megkötött üzlet, egyezség v. fogadás megerősítéseként>. Oda ütött, ahol legjobban fáj. Elbeszéltem neki, … mekkorát ütöttem a kutyára. (Vas Gereben) A polgármesterek a homlokukra ütöttek… Ejnye, ejnye. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (vonzat nélkül) Nem néz, csak üt. || b. tárgyas Vmin, ill. vmibe üt vkit: vkinek vmely testrészét egyszer ilyen módon érinti. Vkit → arcul üt; fültövön, képen, kupán, nyakon, orron, pofon, szájon, tarkón üt vkit; fejbe, hátba, mellbe, oldalba üt vkit. Ökölvívás közben ellenfelét gyomorszájon ütötte. Megmondod nekem, hogy mik ezek az írások … Ha … nem mondod meg, úgy ütlek kupán, hogy megdöglesz. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas (történettudomány) Lovaggá üt vkit: rendsz. karddal megérinti, s ezzel a lovagi rend tagjává avatja.
4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Személyt> erősen támad, keményen, élesen ítél meg; bírálatban csepül, ledorongol, ostoroz. Első fellépése óta folyton ütik. Cikke miatt ütötték. Ami nem a mi céhünkből való: azt ütjük az elkeseredésig, színészt, költőt, képviselőt … egyaránt. (Tolnai Lajos) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) (átvitt értelemben) Vkin vmekkorát üt: <elítélő bírálatával, nyilatkozatával v. intézkedésével> hirtelen vmely kellemetlenséget, fájdalmat, esetleg erkölcsi kárt okoz vkinek. Örült, hogy megint nagyot üthetett ellenfelén. Ezzel is ütött egyet rajta.
5. tárgyas <Ütőhangszert> vmilyen eszközzel, verővel v. részeit erősen egymáshoz érintve megszólaltat; ver. Üti a cimbalmot, a cintányért, a dobot, az üstdobot. Ütik a → nagydobot. || a. tárgyas (rosszalló) <Más hangszert> durván, hozzá nem értően kezel. Ne üsd azt a zongorát, nem üstdob az! || b. Üti a taktust: a) vminek szabályos időközökben való hangos érintésével jelzi az ütemet; b) kezét v. pálcáját a levegőben szabályosan ide-oda mozgatva jelzi az ütemet; ütemez. Rákezdték … a riadó csatadalt, az evezők ütötték hozzá a taktust. (Jókai Mór)
6. tárgyas (zene) <Vezényléskor vmilyen ütemet v. ütemrészt> kezének v. pálcájának a levegőben különböző irányokban váltakozva történő mozdulataival, ill. egy ilyen mozdulatával jelez. 4/4-et, 6/8-ot üt. Amikor az egyet ütöm, egyszerre szólaljon meg minden hang! || a. (tárgy nélkül) (zene) <Vezényléskor karmester, karvezető> egy-egy ilyen mozdulatot végez. Fölfelé, lefelé üt.
7. tárgyas (alany nélkül is) <Óra bizonyos időpontot> hangosan jelez. Egyet, hármat üt az óra. A toronyóra tizenkettőt ütött. Most üti a delet, a fél nyolcat. Várni, ha éjfélt üt az óra Egy közeledő koporsóra … (Ady Endre) A toronyóra zengőn egyet üt. (Kosztolányi Dezső) Az óra elkezdett ütni. Először hármat ütött lassan, magas, zengő hangon, aztán újra négyet vastagabban és gyorsabban. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Üt(ött) az óra: (átvitt értelemben is) elérkezett vmely fontos időpont, a döntés, a cselekvés ideje, órája. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) Ütött a végórája: a) közvetlen a halála előtt van; mindjárt meghal; b) a végső pusztulás előtt áll. Kompolti Péter, végórád ütött! (Petőfi Sándor) Ma vagy a janicsároknak, vagy az ozmán birodalomnak végórája ütött. (Jókai Mór)
8. Vmit v. (ritka) vkit vhova, kül. vmihez üt: hirtelen mozdulattal erősen hozzáérinti, hozzácsapja vmihez. Vö: odaüt (2). (régies) Földhöz üt: földhöz vág. A falhoz üti a zsákot. A kovához üti az acélt. A hangvillát a pálcához üti. Magánál nagyobbakat is földhöz üt. (Jókai Mór) || a. tárgyas (tréfás) <határozó nélkül néhány állandósult szókapcsolatban:> Ütik a kártyát: kártyáznak; (ritka, elavult) pohárt v. poharat üt: koccint. Még jön idő, melyben poharat fogok ütni vidáman. (Vörösmarty Mihály) Mire üssek még pohárt? (Arany János) A bálteremtől félre eső szobában … ütötték a kártyát. (Reviczky Gyula)
9. Vmit üt vhova, kül. vmibe, ritk. vkibe: vmely hegyes tárgyat hirtelen mozdulattal, egy v. több csapással oda v. bele juttat, szúr, rendsz. úgy, hogy bizonyos ideig ott is marad; (bele)ver, (bele)szúr. Szeget üt a falba; karót üt a földbe; (régies) kardot, kést, tőrt üt vkibe v. vmely testrészébe: kardot stb. döf bele. A kis méh … a leánynak, Hiába kiáltott, Szeme alá Üti a fulánkot. (Arany János) || a. tárgyas Vhova, kül. vmire üt: <látható jelet> a megfelelő eszköz odaérintésével vhol kiformál, láthatóvá tesz, v. vhova erősít, rögzít. Vö: ráüt (2a). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk üt vmit; bélyeget, billogot üt vmire; (átvitt értelemben, régies) cégért üt vminek: eldicsekszik vmivel, nagydobra ver vmit; pecsétet üt vmire: p.-et tesz v. nyom rá (levélre, okiratra stb.). A gépíró rossz helyre ütötte ezt a betűt. A munkás a nevének kezdőbetűjét üti az elkészült munkadarabba. Ne higgy magyar a németnek … Mert ha ád is nagy levelet … S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája, Nincsen abban semmi virtus. (népköltés) Oh! ha – nem a hírért, nem a dicsőségért, Nem, hogy a világnak üssek vele cégért, De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék – Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék … (Arany János) Egy másik kéz, görcsös bütykökkel írt rám valamit, aztán bélyeget ütött rám: akkor már nem fájt. (Karinthy Frigyes) || b. Csapra üti a hordót: a) a hordó fenekén levő lyukba beleveri a csapot, hogy kisebb edénybe ereszthesse (ki) a hordóban levő italt, kül. bort; b) megkezdi az ivást, az újonnan felnyitott hordó tartalmának fogyasztását. A „Fehér ló”-nál öt söröshordó lesz csapra ütve. (Mikszáth Kálmán) || c. Kaptafára üt vmit: a lábbelit készítéskor v. javításkor kalapáccsal beleveri a kaptafába.
10. tárgyas (sport) <Kisebb tárgyat, mozgó sporteszközt> hirtelen mozdulattal v. vmit hozzá lökve úgy talál el, hogy az elrepül, elgurul, eldől. Korongot, labdát üt; hálóba üti a labdát. Jó messzire ütötte a labdát. Kilenc bábut ütött egyszerre a kuglizásban.
11. Vmijét vmibe, esetleg vmihez, vminek üti: <gyors mozgás, rossz látási viszonyok miatt v. elővigyázatlanságból> vmely testrészével nekimegy, nekiütközik vminek, fájdalmat okozva magának. Vö. beleüt (1, 1a, 1b, 2, 4), odaüt (3). Kőbe üti a lábát. Falba ütötte a fejét. Könyökét az ajtófélfába ütötte. Nem oda ütöttem a kezem, hanem ide, az asztal sarkához.
II. Csattanással v. hirtelen változást okozva be(le)hatol vmibe, váratlanul érint vmit.
1. tárgyatlan <Villám, mennykő> belecsap, beleüt vkibe, vmibe. A fába, a toronyba ütött a villám. Beléd üt egyszer a mennykő … (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas <Néhány állandósult szókapcsolatban:> súlyos sérülést v. halált okozva, hirtelen érint, meglep, megcsap <rendsz. élőlényt, kül. embert>. Guta, szél üti. Mennykő ütötte. Egyik oldalát szél ütötte. || a. tárgyas Üsse a mennykő, üsse kő v. part v. (a) patvar!: <elkeseredett közbevetésként, felkiáltásként:> nem törődöm vele; annyi baj legyen! Hát hiszen, üsse part! verjenek rá huszonöt farmatringot, azt megérdemli. (Jókai Mór) Üsse a kő, gondolta, azt a pár száz koronáját. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka, költői) (Nap)sugár üti: elperzseli a nap. Mint a virág, melyet zivatar elgázol, Kókadva lehajlik, … sugár üti: sorvad, Könnye csak emészti, szerelemtől hervad. (Arany János)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Vkinek a fejébe, lelkébe üt: <vmely lelki jelenség> egyszerre, hirtelen megjelenik és hatni kezd vkinek a tudatában. Vádló döbbenés ütött Béldi lelkébe. (Jókai Mór) Villám gyanánt ütött fejébe a gondolat. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) (határozatlan v. kérdő névmási alannyal) Vmi üt vkibe v. (ritka) vkihez: vmely ismeretlen okból hirtelen és szokatlan változás tapasztalható rajta. Vmi belé ütött. Mi az ördög ütött bele? Mi ütött beléd?: mi lelt?; mi bajod?; mi történt veled?; miért viselkedel egyszerre így? Mi ütött hozzád, hogy eljöttél? Anyjuk nem győzte szidni [a gyerekeket], mi az ördög ütött egyszerre beléjük. (Mikszáth Kálmán) Az ördög tudja, mi ütött belénk! (Herczeg Ferenc)
4. tárgyatlan (népies, bizalmas) Vhova üt: <vmely benyomás> hirtelen vkihez, vmihez ér, vkit, vmit, kül. vkinek az orrát, fülét hirtelen megcsap(ja); vmely érzékszervével felfogja, érzékeli. Vminek a szaga vkinek az orrába üt v. vki felé üt; (ritka) fülébe üt: <vmely hang> megüti a fülét. Hej, Vargáné káposztát főz, Kontya alá ütött a gőz. (népköltés) Elfojtott sikoltás ütött fülébe. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Fülön, orron üt vkit v. (régies) fülét, orrát üti: <vmely dolog, benyomás> a) hirtelenül éri, érinti; hallja, érzi, érzékeli; b) kellemetlenül érinti, kellemetlenül hat rá. Üti a fülöket víg dalokat játszó Kürt. (Arany János)
5. tárgyas (bizalmas) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> vmely összeg üti a markát, tenyerét: vmennyi, rendsz. nagyobb összegű pénzt kap; (pénz, jutalom) üti a → tenyerét. Harapófogóval sem veszi ki belőlem, míg ötven pengő nem üti markomat. (Szigligeti Ede) Száz tallér üti a markát annak, aki a gyilkost megfogja. (Jókai Mór)
6. tárgyatlan Rajtunk, rajtatok, rajtuk üt: rajtaüt a mi csapatunkon, csoportunkon, a ti csapatotokon, csoportotokon, az ő csapatukon, csoportjukon. Vigyázzatok, hogy rajtunk ne üssenek! Majd egyszer rajtatok üt az ellenség. Rajtuk ütött a rendőrség.
III. tárgyas Hirtelen, gyorsan kiformál, létesít v. használható állapotba hoz vmit.
1. <Nyílást, sérülést> olyképpen készít v. okoz, hogy vmely kemény eszközzel, egyszeri v. többszöri, gyors mozdulattal be(le)hatol vmibe. (régies) Csorbát üt vmin: csorbát ejt rajta; léket üt a jégbe v. a jégen; rést üt vmin: a) rést tör v. vág rajta; b) (átvitt értelemben) vminek az egységét bizonyos ponton megbontja, és ezzel benne kárt okoz; (átvitt értelemben) sebet üt vkin: fájdalmas érzést, fájdalmat okoz neki; sebet üt vmin: a) (ritka) sebet ejt, sebet okoz rajta; b) (átvitt értelemben) kárt okoz neki, benne. Ezt kellett tehát megérnem, Hogy az üssön új sebet, Akinek megorvosolni Kén’ a régiebbeket! (Petőfi Sándor) Sebesen dolgoznak Rést ütni az árkolt, becölöpölt helyen. (Arany János)
2. <Néhány állandó szókapcsolatban:> <némely híg anyagot mint vmely szilárd test tartalmát> mechanikai ráhatással szabaddá, közvetlenül használhatóvá tesz. Olajat üt: olajat sajtol; tojást üt vmibe, vmire: a tojást – héját megkoccantva – feltöri, és tartalmát vhova önti. Friss tojást üt a tányérba. Üss még erre a lisztre két tojást! || a. (ritka) Rántottát üt: tojást feltörve hamar rántottát készít. Ütnék egy kis rántottát… (Móricz Zsigmond)
3. <Ideiglenes hajlékot v. települést> létesít, felállít. Sátort, tábort üt vhol; (átvitt értelemben is) tanyát üt: letelepszik, megtelepszik; (régies) vásárt üt: a) vásárt rendez; b) (átvitt értelemben) vásárt csap; c) (átvitt értelemben) zajt csap, zajong. Megálljatok, ma itt ütünk tanyát. (Vörösmarty Mihály) [A vadászok] egy óriási banánfa alatt ütöttek sátort. (Jókai Mór)
4. (régies) Pártot üt rendsz. vki ellen: pártot szervez (ellene); ellenszegül neki; fellázad. No üssetek hát pártot angyalok. (Vörösmarty Mihály) Az ifjú … apja ellen ütött pártot. (Jókai Mór)
5. (elavult) <Vidám összejövetelt, mulatságot> tart, rendez. Az agyonütött Tulkokból a kegyetlen nép vendégséget … ütött. (Csokonai Vitéz Mihály) Lakodalmat olyat ütünk, hogy hét ország látta mását. (Vörösmarty Mihály)
6. <Némely fizikai jelenséget, kül. zajt> kelt, okoz. → Lármát üt; nagy → szelet üt; → tüzet üt; → zajt üt vmiért. A gyerekek nagy zsivajt ütnek. Lábujjhegyen Lassan Járjatok, S durva zajt ne Üssön Ajkatok. (Petőfi Sándor) || a. (elavult) Kacajt üt: kacag, kacagást hallat, kikacag vmit. Nagy kacajt ütöttem. (Katona József) A világ üt gúny kacajt. (Arany János)
IV. Vminek a hatását, érvényét lerontja.
1. tárgyas (játék) Üt vmit (vmivel): a) <sakkban> vmelyik figurával úgy lép, hogy az ellenfélnek vmely figuráját kizárja a játékból. Már láttam, hogy üti a futómat. Paraszttal ütötte a megmaradt bástyámat. b) <kártyajátékban> vmelyik lappal elviszi a kihívott alacsonyabb értékű lapot. Ütik a filkót. Ásszal üti a nyolcast. A zöld asztalon ütik az alsót a királlyal. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (játék) Vmi üt vmit: vmely kártya mint magasabb értékű lap a játék szabályainál fogva magával visz vmely alacsonyabb értékű lapot. A király üti a felsőt. || b. (tárgy nélkül) (játék) <Sakkban vmely figura> a játék szabályai szerint bizonyos irányban, meghatározott lépésekkel kizárhatja a játékból az ellenfélnek azt a figuráját, amelynek így a helyére lép. A paraszt előre lép, de oldalt üt. A ló csak lóugrás szerint üt. || c. (tárgy nélkül) (játék) <Személy> vmely sakkfigurával kizárja a játékból az ellenfélnek egy figuráját, ill. egy-egy kör, menet legnagyobb értékű kártyájával a körben, a menetben győztesként marad, ütést visz el. Mivel ütöttél? Az előbb én léptem, és ütöttem is. Ki ütött utoljára? Ő osztott, ő emelt és ő ütött: a kártyáiba sohasem engedett belenézni senkit. (Mikszáth Kálmán) || d. tárgyatlan (-t ragos határozóval) (játék, tréfás) Üssünk egyet!: kártyázzunk egyet!
2. (kissé bizalmas) Vmi üt vmit: vmely szín v. bizonyos színű, alakú, stílusú jelenség v. részlet lerontja vminek a hatását; nem illik hozzá, nincs vele összhangban. A fekete üti a kéket. Öltözetén egyik szín üti a másikat. Ez a kalap üti az egész ruhát. Ez a fa üti az egész képet.
V. tárgyatlan Vkire üt: a) vmelyik szülőjéhez v. vér szerinti őséhez hasonlít külső alakra v. lelkület, jellem tekintetében; b) <vkinek vmely vonása, tulajdonsága> vmelyik szülőjének v. vér szerinti ősének ilyen vonására, tulajdonságára hasonlít, tőle öröklődött. Vö: ráüt (6). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk üt; anyjára, apjára ütött; (kissé régies) vkinek a képére üt: vkihez hasonlít. A gyerek egészen a nagyapjára ütött. Víg kedélye a nagyanyjára üt. Te nem voltál rossz gyermek, … hiszen Anyádra üttél s az jó volt, szegény. (Vörösmarty Mihály) Egyetlen figyermeke, Béla, éppen nem ütött … apjára. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. dob [2], légy, nyél, nyom [2], óra, part, szeg [2], vas.
Igekötős igék: agyonüt; általüt; átüt; beüt; beleüt; elüt; félreüt; felülüt; hátraüt; helyreüt; hozzáüt; ideüt; keresztülüt; kiüt; leüt; megüt; melléüt; nekiüt; odaüt; összeüt; ráüt; rajtaüt; széjjelüt; szétüt; végigüt; visszaüt.
üthetetlen; üthető; ütött; üttet.
