uralkodik
uralkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Általában úr (1, 3, 7) vmin, vmely területen, vkik, vmi fölött, vkiknek, vminek a körében hatalmat gyakorol.
1. <Személy, társadalmi osztály, réteg> a politikai hatalmat kezében tartja, gyakorolja. Korlátlan hatalommal uralkodik. A király uralkodik. A nép uralkodik. Az Árpádok 300 évig uralkodtak Magyarországon. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Ilyen személy v. közösség által képviselt, megvalósított erő, hatalom> kényszerítő, kötelező voltát érvényesíti. Törvény, nem hatalom kénye uralkodik Rajtad. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben) <A társadalmi életben> döntő szerepet játszik, a hatalom részese, tényezője. A burzsoá társadalomban a pénz, a tőke uralkodik.
3. (átvitt értelemben, kissé választékos, rendsz. rosszalló) <Vmely állapot, jelenség v. mozgalom> szokatlanul nagy arányokban jelentkezik, mást elnyomva mutatkozik, érvényesül. Anarchia uralkodik; aránytalanság, betyárvilág, bizonytalanság, drágaság, gondatlanság, összevisszaság uralkodik (vhol); különös szokások uralkodnak (vhol); zűrzavar uralkodik. A holtak hantjain Mély nyúgalom uralkodik. (Eötvös József) Csak tán nem uralkodik a hagymáz? (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Vmely időjárási jelenség> gyakran előfordul, nagy arányokban, ismétlődően mutatkozik, hosszabb ideig tart. Nagy hőség uralkodik. Ezen a vidéken esős időjárás uralkodik. Most uralkodnak a szelek, a viharok. (Petőfi Sándor) Ebben a tartományban… nagyon száraz nyár uralkodott az idén. (Móra Ferenc) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Nagy tekintélye miatt> általánosan el van terjedve v. nagy tekintélynek örvend. Majdnem negyven évig uralkodott Aristophanes művészete a színpadon. (Péterfy Jenő) || c. (átvitt értelemben, választékos) <Elv, törvényszerűség> érvényesül, érvényben van. A természet világában szigorú törvények uralkodnak.
4. (átvitt értelemben, választékos) Uralkodik vmin: vmely elméleti v. gyakorlati ismeretben otthonosan mozog, részleteiben és összefüggéseiben jól ismeri. Uralkodik az anyagon, a tárgyon. || a. (átvitt értelemben, választékos) <Hangszert> fölényes könnyedséggel kezel. Uralkodik a hangszerén.
5. Engedelmességre kényszerít vkit; a maga céljaira felhasznál; parancsol vkinek. Az asszony uralkodik a háznál. A gyerek uralkodott az egész családon. Nagyon uralkodott a szilaj gulyáson. (Vas Gereben)
6. Uralkodik magán: fegyelmezi magát. Olyan jól tudott uralkodni magán, hogy ijedelmét vendégei közül senki sem vette észre. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Uralkodik vmin: vmely érzelmét, indulatát féken tartja. Uralkodjál indulataidon! Uralkodik rossz → természetén. Nem tud uralkodni érzelmein.
7. (átvitt értelemben) <Vmely magaslat, magasan fekvő v. nagy épület> vmi fölött jól kiemelkedik, messze ellátszik. Nápoly látképén a Vezúv uralkodik. [A kastély] valami fönséggel látszott uralkodni az ütött-kopott kunyhók fölött. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: eluralkodik; végiguralkodik.
