úr
úr főnév urat, ura
Általában vmely hatalomnak a birtokosa.
1. (1945 előtt) <Rabszolgatartó, feudális v. kapitalista társadalomban> a vagyon és a politikai hatalom tényleges birtokosainak egyike, az uralkodó osztály egyik tagja. Feudális úr; mindenható úr; rabszolgatartó úr; teljhatalmú úr; a letűnt világ urai; kiszolgálja az urakat; az urakkal paktál; az urakkal tart. Ezer évig híztak rajtunk az urak. (Petőfi Sándor) Urak, papok dölyfét, Im, eleget tűrtük. (Ady Endre) || a. (1945 előtt) Vmely kizsákmányoláson alapuló társadalom vezető rétegéhez tartozó személy. Taníttatta az apja: úr lett belőle. Urat csinálta fiából. Úrhoz akarta adni a lányát. Így előkelő az a vidéken, hogy a plebs ne tudja, mit isznak az urak. (Mikszáth Kálmán) Úr. Itt [Istvándiban] az volt a reggeli, déli és esteli ima, hogy úr. S a Laci bátyám szájában az a szó, hogy úr, azt jelentette: semmi fizikai munkát nem végezni, sokat enni és mindenkit lenézni, aki nem úr. (Móricz Zsigmond) Okos urak közt játszottam a bambát. (József Attila) || b. (1945 előtt) Anyagi javakkal bőven rendelkező, nagy vagyona alapján tekintélyes és befolyásos ember. Urat játszik; adja az urat. Vagyona után nagy úr volt. A maradéka is nagy ur lesz utána. (Arany János) || c. (1945 előtt) Vagyonából, munka nélkül könnyen élő, nem dolgozó ember. Abból a vagyonból úr lehetett egész életére. A kutyák lefeküdtek lustán…, és morogtak. Talán azt morogták, hogy beh jó úrnak lenni. (Mikszáth Kálmán) || d. (1945 előtt) <Magatartásában, viselkedésében> a kizsákmányoláson alapuló társadalom uralkodó osztályától támasztott követelményeknek teljesen megfelelő, előkelő férfi; gavallér. (Igazi) úr módjára viselkedik. Igazi úr volt. (Mikszáth Kálmán)
2. (1945 előtt) <A feudális és polgári társadalomban a vezető osztályhoz tartozó v. ahhoz közel álló, v. ilyennek látszó személy(ek) címeként és megszólításaként.> Kegyelmes uram; → méltóságos úr; → nagy jó uram; → nagyságos úr; tekintetes uram; egy idős, egy középkorú úr; hölgyeim és uraim; foglaljanak helyet az urak. Urak, úrfiak, válogatott → cigánylegények. Le akartam csak kenyerezni A nótáros urat. (Petőfi Sándor) No hallja, szolgabíró úr, maga mégis gonosz egy ember. (Mikszáth Kálmán) || a. (elavulóban) <Általában udvarias megszólításként v. levélcímben.> → Biztos úr; Kovács úr; Szabó úr; Tóth András úrnak. (szójárás, tréfás) Magad uram, ha szolgád nincs: segítség híján magadnak (v. magamnak) kell megcsinálni, elvégezni a dolgot. Az úr hát Járt az olasz földön? (Fazekas Mihály) || b. <Diplomáciai, egyházi és iskolai használatban cím- és megszólításként.> Külügyminiszter úr; → főtisztelendő úr; professzor úr; tanár úr. || c. (1945 előtt) Urak: férfiak <a nemek közti megkülönböztetésben, a hölgyekkel, nőkkel szembeállítva>. Uraknak jobbra, hölgyeknek balra van a mosdó. || d. (1945 előtt) Urak: <feliratként> férfi illemhely, vécé, mosdó; férfiak.
3. (választékos) Általában az a személy, aki vmely meghatározott területen rendelkezik; a hatalom birtokosa, parancsoló. A → ház ura; (átvitt értelemben) a helyzet ura: a) kezében van a vezetés, irányítás az adott pillanatban; b) legtöbb lehetősége van vmely adott helyzetben; maga ura v. úr a saját portáján: szabadon cselekszik, rendelkezik a maga körében; ura a szavának: megtartja szavát, teljesíti, beváltja ígéretét; → élet-halál ura; úr vmin v. ura vminek: hatalmában, birtokában van vmi, hatalma van vmin, elbánik vmivel; nem úr magán v. nem ura magának: nem tud magának parancsolni; egy fillérnek sem ura: nincs egy fillérje sem, nincs pénze; egy szónak sem ura: szóhoz sem tud jutni, egy szót sem tud szólni; nem ura szenvedélyeinek; úrrá lesz vkin, vmin: legyőz vkit, vmit, elhatalmasodik vkin, vmin. Úrrá lett rajta a harag. Az asszony volt náluk az úr. [A pasa] az ő tartományának mintegy örökös ura, mindaddig, valamég ki nem teszik belőlle. (Mikes Kelemen) Úr az egész földön, ha ez egy hibáján [úr lesz]. (Arany János) Isten vidám úr a Föld fölött. (Ady Endre)
4. (régies) Vminek tulajdonosa, vkinek dolgoztatója; gazda. Jó urat szolgál. Megszokta, hogy urának mindig szó nélkül engedelmeskedjék. Miért vagy oly kevély, te palota? | Uradnak fényében kevélykedel? (Petőfi Sándor) [Az úrbéri telkek megváltása] régi uraik számára a friss pénzt jelenti. (Móricz Zsigmond) || a. (jogtudomány) Az ügy ura: <megbízás nélküli ügyvitellel kapcsolatban> az a személy, akire az ügy tartozik. Az ügy ura nem tiltakozott az eljárás ellen.
5. (csak birtokos személyraggal) (elavulóban) Férj. → Férj(em) uram. Jóravaló ura van a lányának. Nem fér össze az urával. (szójárás) Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki. Nem késik azonban a jó házi asszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon. (Arany János) [Fiatal asszonyok éneke.] Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, | vacsorával, csókkal várjuk. (József Attila) || a. (népies, régies) Kisebbik ura: <családi viszony jelölésére, rendsz. megszólításban:> nő férjének öccse. Gyöngyvér pedig szolgál kisebbik urának. (Arany János) Sebők Falu Pálné ült benne [= a kocsiban] a kisebbik urával. (Tömörkény István)
6. (nagybetűvel írva) (vallásügy) <Keresztény felfogásban:> Isten v. Jézus Krisztus; <így is:> Úr Jézus. Az Úr áldása ←; az Úr asztala ←; az Úr imája ← v. imádsága; az Úr jegyese ←; az Úr kertje ←; az Úr keze ←; az Úr színe ← változása; az Úr szőleje ←; az Úr teste ←; → egek Ura; → seregeknek Ura; a teremtés Ura; az Úrban boldogult: megholt, néhai; testvérem az Úrban: <megszólításban:> atyámfia, keresztény testvérem; az Úr elszólít ←, magához → szólít v. hazaszólít vkit; → elpihent az Úrban; minden → jótét lélek dicséri az Urat. Engedje meg az Úr, hogy megérhessük az új esztendőt. (Mikes Kelemen) A deák megköszörülte a torkát s azt mondta: – A mi segedelmünk jöjjön az Úrtól. (Móricz Zsigmond) Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret. (Ady Endre) || a. (népies) <Felkiáltásban, különféle lelkiállapot ösztönszerű kifejezéseként.> Istenem uram!: <csodálkozás v. öröm kifejezésére>; Uram → bocsá’; Uram teremtőm <a fájdalom, a csodálkozás v. bosszankodás kifejezésére>. || b. (régies) <Enyhe káromkodásként v. káromkodásszerű kifejezésben.> Magyar világ [lesz] uram, aki egy ura istene van. (Tolnai Lajos)
7. (átvitt értelemben) Irányító, döntő erő. A szeretet legyen az úr, ne a gyűlölet! Úrrá lett rajta a harag. Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) A harag az úr rajtunk abban a pillanatban, amikor a bűnt fölfedezzük. (Gárdonyi Géza) Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, milliók? (Ady Endre)
8. (csak állítmányként) (átvitt értelemben) A hatalom eszköze. Nagy úr a pénz. Itt a törvény az úr. Ne a vagyon legyen többé az úr! Ha besötétül, a kés meg a fejsze lesz az úr. (Jókai Mór) Istenem, de csak nagy úr is a törvény! (Mikszáth Kálmán)
9. (melléknévszerűen, kül. állítmányként; rendsz. fokozott alakban) Hatalmas. Úr és urabb. Hanem ezúttal a nagy úr magánál urabbal talált összeakadni. (Jókai Mór) Mosolyog, szent, nehéz álmában Urabb, mint egy király. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. bolond, eb, száll. Közmondás(ok): Az úr a pokolban is úr: a) <a régi urak felfogása szerint> az úri ember a mostoha körülmények között is hű marad megszokott életformájához, választékos modorához, gavalléros szokásaihoz; b) (népies, rendsz. rosszalló) az úr mindenütt elsőbbséget élvez, minden sikerül neki. Nagy úr a muszáj (de még nagyobb a nincs v. a nem lehet): hiába minden: ami lehetetlen, azt nem lehet végrehajtani, megtenni. Nehéz két úrnak szolgálni: nem lehet egy embernek két ellentétes érdeket egyaránt kielégítenie. Úrtól, bolondtól mindent fel kell venni v. úrral, bolonddal nem jó tréfálni: úrral és bolonddal nincs értelme kikezdeni, perbe szállni, vitatkozni. Nem jó nagy úrral v. nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni: nem jó a szegény embernek urakkal közösködni, mert rendszerint ráfizet a velük való barátkozásra.
Szóösszetétel(ek): fiatalúr; földesúr; főúr; hadúr; háziúr; hűbérúr; ifiúr; kegyúr; kényúr; nagyúr; önkényúr; öregúr; szobaúr; ténsúr; várúr; zászlósúr.
uracska.
