üresfejű

Teljes szövegű keresés

üresfejű [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb Alacsony értelmi színvonalon álló, szellemi életet nem élő, műveletlen és gyak. léha <személy, akinek ez a jellege ellentétben áll vmely kedvező adottságával, pozíciójával v. feltűnést keltő magatartásával>. Üresfejű divatfi, ficsúr; üresfejű szépség; üresfejű törtetők; a régi világ üresfejű katonatisztjei, politikusai.  Gúnyolódik Izidorával, mert szép és üresfejű. (Gyulai Pál) Írta a vidám … jeleneteket a hiú, pöffeszkedő, üresfejű … királyi tanácsosokról. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző; vele kapcsolatos, tőle származó, lelki, szellemi ürességre valló <megnyilatkozás>.  Üresfejű piszkolódást visszaverni semmi dicsőség. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Üresfejű személy. Az üresfejűek rendszerint hangoskodók.  Az üresfejűt nyíltan lerántja. (Reviczky Gyula)
üresfejűség.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT