ünő

Teljes szövegű keresés

ünő főnév -t, -je [e]
1. (tájszó, régies) Fiatal tehén; üsző, üszőborjú.  Ünője hajából [= szőréből] kézrevalót [= kesztyűt] csinált. (Pázmány Péter) Veszi észre, sántít egy kedves ünője. (Arany János)
2. (vadászat) Fiatal nőstény szarvas, amely még nem ellett. Egy ünő szaladt át a tisztáson.
Szóösszetétel(ek): ünőborjú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT