ügynökség
ügynökség főnév -et, -e [ë, e]
1. Ügynöki foglalkozás, tevékenység, állás, hivatal; ügynökölés, ügynökösködés. Elvállalta az ügynökséget. Ügynökséggel foglalkozik. A cég őt bízta meg az ügynökséggel.
2. Vmely cég (kül. biztosító és hajózási) vállalat ügynöki teendőit ellátó, több személyből álló hivatal, iroda, szervezet. Bizományi, biztosító, hajózási, kereskedelmi ügynökség; irodalmi, színházi ügynökség; átszervezik, újjászervezik, feloszlatják az ügynökséget. || a. Vmely nagyobb, központi vállalat, cég, intézmény (vidéki) kirendeltsége, fiókja; fiókintézet. A vállalat vidéki ügynöksége. Az ügynökségen dolgozik. A cég vidéken több ügynökséget létesített. Az eladó, úgy látszik, miskolci ügynökség volt. (Móricz Zsigmond) || b. Újságok, hírközlő és tájékoztató szervek számára híreket v. hirdetéseket szerző vállalat. Hirdető, hírszolgálati, távirati ügynökség.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Politikai ügynököknek (2) vmely országban megszervezett közössége, szervezete. Titkos ügynökség. Ez a szervezet egy külföldi hatalom ügynöksége volt. Az ügynökséget leleplezték.
4. (politika) Konzuli ügynökség: kisebb jelentőségű ügyek intézésére hivatott konzuli hivatal.
5. Az ügynökség (2–4) hivatali épülete, helyisége(i). Bement az ügynökségre.
6. Az ügynökség (2–4) személyzete. Összehívták értekezletre az egész ügynökséget.
Szóösszetétel(ek): hírügynökség; postaügynökség.
ügynökségi.
