ügyfél
ügyfél főnév ügyfelet v. (ritka) ügyfélt
1. (hivatalos) <Ügyvéd, közéleti személy v. vmely hatóság, közérdekű intézmény szempontjából> az a személy, aki hivatalos jellegű v. ügyes-bajos dolgának intézésében igénybe veszi szolgálatát. Fogadja, meghallgatja az ügyfele(ke)t. Az ügyfél felkeresi az ügyvédet. A bank értesíti ügyfeleit. Ügyvédi gyakorlatot folytatott. Ügyfelei értesítették őt unokaöccse bécsi kalandjairól. (Jókai Mór) || a. (kereskedelem) Vmely cég, kereskedelmi társaság üzletfele, aki vmely üzleti művelet lebonyolítására megbízást ad. A tőzsdén ügyfele részére vásárol.
2. (jogtudomány) Jogviszonyban, perben szereplő személy, perbeli fél; az a személy, akinek nevében, ill. aki ellen a per folyik; felperes, ill. alperes.
3. (régies) <Vmely ügyben, hivatali, közéleti munkában>, vkinek társa, híve. A küldöttség többi tagjai is elkísérték: biztatván ügyfeleiket, hogy … maradjanak szépen egy rakáson. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): ügyfélfogadás.
