ügyész
ügyész főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Az igazságszolgáltatásban> az ügyészség tagja; általában a törvényesség őre, az igazság érvényre jutásának képviselője; <büntető perben> a (köz)vádat képviselő, jogi képesítésű s megfelelő vizsgát tett hivatalos személy, tisztviselő; vádló. Legfőbb ügyész: az ügyészségi szervezetet irányító s a törvényesség megtartásán a legfelsőbb fokon őrködő hivatalos személy. Az ügyész szigorú vádbeszédet tartott. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Az ügyész elkésztette a vádiratot. (Kosztolányi Dezső) Édes hazám, fogadj szivedbe | … Költő vagyok – szólj ügyészedre, | ki ne tépje tollamat! (József Attila) Az ügyészek az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervektől függetlenül járnak el. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (1945 előtt, hivatalos) Vmely törvényhatóságnak, ill. helyi államhatalmi szervnek jogi és peres ügyeit intéző tisztviselő. Kincstári, vármegyei ügyész; a vármegye ügyésze.
3. Vmely vállalat jogi és peres ügyeit intéző alkalmazott; jogtanácsos. A bank, a vállalat ügyésze.
4. (elavult) Ügyvéd (1). Ügyésszé lesz, s első védence gyermekgyilkos nő. (Vörösmarty Mihály) Védő ügyészeül te fogsz hivatalból kineveztetni. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. ügyészhelyettes; 2. államügyész; alügyész; főügyész; koronaügyész; népügyész; tisztiügyész.
ügyészi.
