ügy
ügy főnév -et, -e [e, e]
Általában vmely elfoglaltságnak, tevékenységnek tárgya; intézkedést, beavatkozást kívánó helyzet, viszony, tényállás, folyamat.
1. Vkinek a személyét v. vmely közösség érdekét érintő olyan dolog, helyzet, kérdés, amelyben intézkedni kell, amelybe bele lehet avatkozni, gyak. a folyamatban levő intézkedésekkel együtt. → Becsületbeli ügy; családi, közös ügy; → személyes ügy; → tiszta ügy; üzleti ügy; a gyár, az intézmény, az ország ügye; az ügy el van intézve (→ elintéz); ügye jól áll; nyert, vesztett ügye van: a dolgok rá nézve jó, ill. rossz fordulatot vettek; valami ügye van a városban; hivatalos ügyei tartják vissza; ügyei után jár; beleavatkozik vkinek az ügyébe, ügyeibe; → előterjesztést tesz vmely ügyben; vmilyen ügyben v. vkinek az ügyében jár; saját ügyének tekint vmit; vkinek, vminek az ügyét → felfogja; ügyeit intézi; elintézi az ügyet; vkinek, vminek az ügyét felkarolja, pártolja: mindenben segítségére van, melléje áll, befolyásával, hatalmával előmozdítja boldogulását, ill. sikerét; → megmenti az ügyet. [Bolond Istók] megakad egy faluban, hol az iskolamester ügyét felfogja, az eleven eszű gyermeket tanítja. (Arany János) Adolf valami ügy címén ott járt megint nálok. (Gárdonyi Géza) || a. Vmely esetből, rendsz. vkinek a hibájából folyó, adódó eseménysorozat, bonyodalom, kellemetlen helyzet, amelynek rendezése, helyrehozása többnyire kényes v. nehéz feladat. Csúnya, kényes, nehéz, zavaros ügy; lovagias ügy; az ügy elkenődik ←; vmi ügye van vkivel; belekever vkit vmely ügybe; az ügyből kimászik; az ügyet agyonhallgatják, eltussolják; → elaltatja az ügyet. Igen kényes ügy hozott becses úri hajlékodba. (Tolnai Lajos)
2. Eldöntésre, elintézésre váró jogi kérdés, per, vita. Árdrágítási ügy; → büntető ügy; peres polgári ügy; vitás ügy; az ügy ura ←; az ügy bíróság elé kerül; saját ügyében bíráskodik; vmely ügyet tárgyal a bíróság; az ügyvéd vállalja az ügyet. Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris [= a törvénytár]. (Arany János) Valami adócsalási ügye is volt akkoriban, s azt az újságírók piszkálták ki. (Móra Ferenc) || a. (hivatalos) Az erre vonatkozó iratok összessége. Hozza ide a Kovács-ügyet.
3. Vmely közösség életében v. vmely szervezet vezetésében adódó (hivatalos) tennivaló, elintéznivaló. Belső ügyek; folyó ügyek: a) (hivatalos) közvetlen elintézést kívánó, napirenden v. folyamatban levő ügyek; b) (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) kis szükség, vizelés; hivatalos, rendőri, oktatási ügyek; szolgálati ügy; az ügyeket intézi, kivizsgálja; → vezeti az ügyeket. Közdologban, ahogy illik, Vezetném az ügyeket. (Arany János) [Az indítvány] a város ügyeinek megvizsgálására szűkebb körű ellenőrző bizottság kiküldését javasolja. (Babits Mihály) || a. (gyak. összetételben v. többes számban) Az ország kormányzásával járó állami teendők egy-egy csoportja. (történettudomány) Közös ügyek: <az egykori osztrák–magyar monarchiában> a közös államigazgatáshoz tartozó ügyek: külügy, hadügy és a velük kapcsolatos pénzügy.
4. Vmely problémakör, munkaterület teendőinek elvégzésére, ill. vmely cél elérésére v. vmely eszme megvalósítására irányuló törekvés. → Igaz ügy; az ügy iránti lelkesedés, szeretet; vmely ügy mellé szegődik; igaz, jó ügyért harcol; jobb ügyhöz → méltó buzgalommal; az ügyet diadalra viszi. A szocializmus a világ dolgozóinak közös ügye. Nagy fényű atyád s híres ipad szerént | … munkálsz A haza, nyelv s tudomány ügyében. (Berzsenyi Dániel) A honvédsereg… elpusztult, a szent ügy … elbukott. (Eötvös Károly) || a. Vmely fontos(abb) tárggyal, tárgykörrel kapcsolatos helyzet, a rá vonatkozó kérdések, problémák, feladatok összessége. Gazdasági, katonai, kulturális v. művelődési, nemzetközi, politikai ügyek; a kelet-európai ügyek; a béke és a szabadság ügye; a gyarmatok ügye.
5. Vkinek a keze ügyébe v. ügyében v. ügyére: úgy, hogy könnyen érte nyúlhat, elérheti; közvetlen közelébe(n), kezébe(n). Keze ügyébe → esik, jut, kerül vmi vkinek; keze ügyében van vmi. Tedd közelebb azt a szerszámot, nem esik kezem ügyébe! Mindent eltör, ami a keze ügyébe kerül. Felkapta, ami éppen a keze ügyében volt.
6. (elavult) Nagy figyelemet kívánó erőfeszítés; igyekezet. Amit nagy üggyel annyi jók füzének, Megbontja könnyen azt egy álhitű. (Vörösmarty Mihály) A folyamba ejté sisakját, és semmi Üggyel nem birá még belőle kivenni. (Arany János–Ariosto-fordítás)
7. Ügyet se(m) vet vkire, vmire: figyelemre se(m) méltatja, nem törődik vele. Eddig úgyszólván ügyet se vetett a leányra, hiszen csak az anya kötötte le minden érdeklődését. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. ügyállás; ügycsoport; ügyellátás; ügyforgalom; ügyigazgatás; ügyismeret; ügytárgyalás; ügyvédelem; ügyvesztés; ügyvezetés; 2. adóügy; államügy; árvaügy; bankügy; becsületügy; belügy; börtönügy; bűnügy; egészségügy; építésügy; gyámügy; hadügy; igazságügy; iparügy; iskolaügy; jogügy; közlekedésügy; közmunkaügy; közoktatásügy; külügy; lakásügy; légügy; lelencügy; magánügy; oktatásügy; pénzügy; szegényügy; szívügy; tanügy; vasútügy; vízügy.
