üdvözült
üdvözült melléknév és főnév, (régies) idvezült [ë v. e], (ritka) üdvezült [ë v. e]
I. melléknév -en [e]
1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> olyan <személy>, aki halála után az üdvösség (1) részese lett. Üdvözült lelkek. Virtusinak leve bőv [= bő] jutalma. Az idvezűlt lelkek csendes nyugodalma. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Elhunyt, megboldogult. Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Idvezült nagyapámat … Altnak hívták. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúlóan boldog <személy>. Kornél idvezültnek érezte magát … Itt maradhat hát Bécsben. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <érzelem>. Üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -et, -je [e, e] (rendsz. többes számban)
1. (vallásügy) Az üdvözültek: az üdvösség (1) birtokosai.
2. (átvitt értelemben, régies) Megboldogult, elhunyt személy. Nem, Üdvezűlt, nem! …. fájdalmunk hevében Hamvad ne sértse káromló beszéd. (Arany János)
üdvözültség.
