üdvöz
üdvöz melléknév, (régies) idvez [ë v. e], (ritka) üdvez [ë v. e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> légy üdvöz v. (vallásügy) üdvöz légy; legyetek üdvöz(ök) v. üdvöz(ek), ill. üdvöz(ök) v. üdvöz(ek) legyetek v. legyenek: köszöntelek, üdvözöllek (benneteket). Légy idvez ó szőlővessző Gondűző nedvedért. (Kölcsey Ferenc) Üdvez légy fejdelem, Erdélynek hős fia. (Petőfi Sándor) Üdvöz legyetek hát úrnőim. (Arany János)
2. (ritka, elavult) Olyan, akit áldanak, hálás szívvel emlegetnek; áldott. A szelid nő – háza üdvöz lelke – Kis családját együvé ölelte. (Arany János)
3. (ritka, elavult) Boldog (1). Látsz fényt … És mirtuszberkeket, s nők, férfiak Üdvöz csoportját. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
