üdülő
üdülő melléknév és főnév
I. melléknév (kissé választékos) Olyan <személy>, aki üdül, üdülését tölti, üdülést keres. Üdülő beteg, dolgozók, vendég. Katalin beleszeret az üdülő Lórántba. (Gyulai Pál)
II. főnév -t, -je [e]
1. Üdülőbe beutalt, üdülőhelyen üdülő személy. Az erdő, a folyópart, a Balaton partja az üdülők zajától hangos. Az üdülők újabb csoportja holnap érkezik.
2. Üdülés céljára való, létesített intézmény, ill. épület. Honvédségi, szakszervezeti, üzemi, vállalati üdülő; a balatoni üdülők. Az üdülő körül erdő van. Jól érezte magát az üdülőben. || a. Az ott tartózkodó vendégek és a személyzet együtt. Az üdülő bált rendezett. Az üdülő kirándul. A búcsúesten az egész üdülő ott volt.
Szóösszetétel(ek): 1. üdülőberendezés; üdülőház; üdülőszálló; üdülővonat; 2. gyermeküdülő; munkásüdülő.
üdülői.
