üdülés
üdülés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Általában az üdül (főként 1a) igével kifejezett cselekvés, állapot; az a tény, hogy vki üdül. || a. A szabadságidőnek v. egy részének eltöltése vmely üdülőben, üdülőhelyen. Szakszervezeti üdülés. Jutalmul beutalták kétheti üdülésre. Az idei üdülésünk is pompás volt. A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (átvitt értelemben kissé választékos) Szellemi, kedélybeli felfrissülés, feléledés, derűs jó érzéssel, új életkedvvel való eltelés. Üdülés hallgatni ezt a zenét. Az ilyen munka nekem valóságos üdülés.
3. (ritka, régies) Testi v. lelki erősödés, gyógyulás, ill. enyhülés, megnyugvás. Üdülést keres, talál a magányban. Királynak is együtt várja üdűlését. (Arany János) Köszöné Miklós, de szomorúan monda, Hogy üdülést óhajt lelki fájdalomba’. (Arany János)
üdülési.
