üdül
üdül tárgyatlan ige -t, -jön
1. (ritka) Betegségének, fáradalmának kipihenésére rendsz. vmely testileg, lelkileg felüdítő környezetben, pl. a természetben időzik. Vasárnaponként a hegyekben, a Dunán üdül; családi körben üdül. Februárban megsebesült, félévre szabadságolták, és Moszkvába küldték üdülni. (Karinthy Frigyes) || a. Szabadságidejét v. ennek egy részét vmely – rendsz. nem a lakóhelyén levő – nyugalmas, békés, kellemes környezetben, kül. üdülőben tölti, hogy kipihenje magát, s új erőt gyűjtsön; nyaral. Legjobb dolgozóink ez idén a Mátrában üdültek. Évente több százezer dolgozó megy üdülni a szakszervezeti üdülőkbe. Hol üdültél? A lengyel tengerparton üdült.
2. (régies) Erőre, életre kap; magához tér, felfrissül; felgyógyul, felépül. Minden nép üdül, s folyton gyarapszik, amely nem hiszi, hogy műiparra teremtve nincs. (Kossuth Lajos) De, mint szomjas plánta zivatar szelére, Úgy üdült, úgy éledt Toldi e rossz hírre. (Arany János)
Igekötős igék: felüdül.
üdült; üdültet.
