üdítő
üdítő melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e], -bb
1. (kissé választékos) Olyan, ami üdít. Üdítő ital; üdítő eső a kiszáradt földnek; egy pohár üdítő szódavíz; üdítően savanyú. Úgy éreztem, hogy üdítő, friss légáram surran át a szobán. (Kuncz Aladár) Szél jött … és künn az ucca poros akácai üdítő, vidám hajlongásba kezdtek. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Könnyeden, kedvesen szórakoztató, gyermekesen játékos, felfrissítő, derűt keltő. Üdítő színdarab, tréfa. A női társaság mindig üdítő, ha akkor hagyhatjuk ott, amikor nekünk tetszik. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, régies, költői) Boldogító, éltető, enyhítő. Az anyai szívnek Érzem üdítő sugarát. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): üdítőszer.
