uzsgyi

Teljes szövegű keresés

uzsgyi mondatszó, (tájszó) uzsgyé, uzsgye [ë], (régies írva: usgyi, usgyé, usgye is) (elavult) <állandósult szókapcsolatként a címszóval azonos jelentésben:> uzsgye fóre!
1. (durva, tréfás, gúnyos) <Futásra, menekülésre való felszólításként:> lódulj! Na előre, uzsgyi!  No most Ráby úr, frissen nyissuk fel a lakatokat a békóin, aztán vegye magára a porkoláb ruháit, aztán „usgye fóre!” (Jókai Mór)
2. <Elkergetés sürgető szavaként:> takarodj!, (sürgősen) hordd el magad! Uzsgyi innen! Ne lássalak többé, uzsgyi!
3. <Elbeszélésben, élőszóbeli v. írásbeli előadásban élénkítésül, a futás, megfutamodás, menekülés festésére, a futás gyorsaságának érzékeltetésére.> Amint az igazgató közeledett, a fiúk uzsgyi, rohantak ki az udvarra.  A kitört rebellió egy időre megzsibbasztá a hatalom kezeit. Professzor, jurátus, dárdás elámulva vonult a biztos háttérbe, melyet, amint a rosszcsont észrevett, „usgye fóre!” felkerekedett, neki az ajtónak; mire valakinek eszébe jutott volna, hogy utánok menjen, már kinn voltak a házból. (Jókai Mór) Usgye, szaladtam vissza az utcára. (Móra Ferenc) Mikor leért a földszintre, usgyé, úgy kiszaladt a szabadba, mint ha a madár a kalitkából szabadul. (Móricz Zsigmond)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT