útszél

Teljes szövegű keresés

útszél főnév
1. Az út felületének a szélén levő sávja; az út széle, kétoldali pereme. Az útszélen megy; az útszélen hever.  Az útszélen esett marhára szállongtak a hollók. (Kemény Zsigmond) || a. Az utat oldalt szegélyező, mellette hosszanti irányban elterülő földsáv. Az útszélen egy csárda áll. Fákat ültet az útszélre.  Az útszél: csupa pitypang. (Tóth Árpád) Édesapám az útszélen tanyát épített valakinek. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Útszélre dob v. vet vkit: megvetéssel sújtva kizár vkit vmely közösségből, körből, együttesből.  De én mit szenvedtem. Kipécézve, útszélre vetve, hogy minden fiú, minden leány a szívemre taposott. (Móricz Zsigmond)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT