útravaló
útravaló főnév
1. Az útra, utazásra, az úton szükséges, az útra készített élelem. Útravalót → készít vkinek; útravalót visz magával, vásárol. Fogadja jó szívvel e kis útravalót, Pogácsát, pecsenyét és egy fehér cipót. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Az út, utazás költségeinek fedezésére adott, kapott, szánt összeg; útiköltség. Itt van még száz forint útravalónak. Nehány dinár útravalót is adott neki. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek vmely út előtt, elinduláskor, búcsúzáskor adott tanács, emlék stb., hogy az kísérője, segítője legyen az úton. Oh szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszu életű e földön. Ezzel köszöntelek, ez legyen útravalód az életben. (Petőfi Sándor) Élénk volt a benyomás, melyet az új pályának küszöbén útravalóul adott. (Vas Gereben) Útravalód e csókom legyen. (Arany János) A férfi rögös útjain az éltető útravaló a szeretet és vigasz. (Justh Zsigmond)
3. (vallásügy) <Katolikus szóhasználatban:> az utolsó kenetkor használt szentelt olaj. A pap viszi az útravalót a haldoklónak.
