utolsó
utolsó melléknév és főnév, (népies, régies) utósó
I. melléknév középfok (főleg a 8. jel-ben): -bb felső fok: legutolsó
1. <Térbeli sorrendben> az összes többi után levő, következő, térben vmely sor végén levő; leghátul levő, leghátsó. Utolsó állomás: a) vmely útvonalnak a végén, az elejétől legtávolabbra eső á.; b) (átvitt értelemben) vminek befejező része, végső szakasza; életének utolsó állomása; utolsó posta: <olyan lakott helyhez, helységhez való viszonyában, amelynek nincs postahivatala v. postaügynöksége> az a postahivatal v. postaügynökség, amely az ilyen helységhez legközelebb van, s ahova az oda szóló küldeményeket is irányítják. Pusztagyenda, utolsó posta Kunhegyes; utolsó stáció ←. Az utolsó padban ül az iskolában. Az utolsó sorba kapott jegyet. Hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban. (Mikszáth Kálmán) || a. (főleg többes számú főnév előtt) A sorban a többi után, a sor vége felé levő. Egy ember a lépcsők utolsó fokain elvéti a lépést, megbotlik. (Nagy Lajos)
2. <Időrendben> valamennyi többi után következő, történő, előforduló; az időrendi sor végén levő. Utolsó alkalom; utolsó eset; utolsó gyerek a családban; utolsó felvonás ←; az utolsó Árpád-házi király; az utolsó budai basa; utolsó ítélet ←; utolsó kísérlet; utolsó v. végső menedék; utolsónak → marad. Utolsó levelében azt írta, hogy… Elment az utolsó villamos is. A pályaudvarról már az utolsó vonat is kiindult. Ez volt a tanévben az utolsó számtan-fizika óra. (Kosztolányi Dezső) Gyors volt, fürge, könnyed, | mint aki első lesz és nem utolsó. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Közvetlenül a halál, ill. a sírba tétel előtt történő; vkinek, vminek az életében többé elő nem forduló; be nem következő. Vkinek utolsó akarata; utolsó búcsúzás ←; vkinek utolsó intelme; utolsó istenhozzádot ← mond vkinek; utolsó kenet ←; vkinek → feladja az utolsó kenetet; vkinek utolsó kívánsága, rendelkezése, szava; utolsó v. végső tisztesség ←; megadja vkinek az utolsó v. végső tisztességet ←; utolsó útjára → kísér vkit; az utolsó vacsora ←. Leng az agg sas utósó röptében. (Vörösmarty Mihály) György ijedve hátrál, oda van egészen: E csapás utósó szélütése lészen. (Arany János) || b. (rendsz. többes számú főnév előtt) A végéhez közel eső, végső <rész vmely időszakaszban>. A tavasz, nyár, ősz, tél utolsó napjai; farsang utolsó napja; a fürdőidény, a vakáció, a szabadság utolsó napja(i). || c. Vmely határidő legkésőbbi időpontját alkotó. Az utolsó hónap: a) az a hónap, amely vmely határidőnek a legkésőbbi időpontja; b)* az elmúlt hónap; c) a szülés hónapja; d) az év 12. hónapja, december; az utolsó nap: a) az a nap, amely vmely határidő legkésőbbi időpontja; b)* az éppen elmúlt nap; c) a halál napja; d) (vallásügy) az utolsó ítélet napja; a befizetés, a jelentkezés, a részlet utolsó napja; az utolsó órában, percben, pillanatban: akkor, amikor már majdnem lejárt az idő vminek a megtevésére, véghezvitelére. Az utolsó órában adta be a pályázatát. Az utolsó pillanatban jött a segítség. Érzé elközelgeni utolsó óráját. (Jókai Mór) || d. Utolsó simítás, vonás: az az eljárás, ténykedés, amelynek során vmi eljut a teljes befejezettségig. Elvégzi vmin az utolsó simításokat. Még néhány utolsó vonás, és kész! Az utolsó vonásokkal, simításokkal is végzett. || e. Utolsó szó: vmit eldöntő, vminek a végét, a befejezését jelentő kijelentés. Az utolsó szó joga: a vádlottnak az a joga, hogy ítélethozatal előtt még egyszer elmondhassa védelmére azt, amit fontosnak tart; kimondja az utolsó szót; övé kell, hogy legyen, maradjon az utolsó szó: mindenképpen azt akarja, hogy ő végezze, fejezze be a vitát, nem enged a maga véleményéből, igazából; ez az utolsó szavad?: a) nincs több mondanivalód?; b) ez a megmásíthatatlan véleményed, végső elhatározásod? Legyen a tiéd az utolsó szó. (Szigligeti Ede) Az utolsó szó, az utolsó húzás az övé legyen. (Justh Zsigmond) || f. Vminek az utolsó ára: az az ár, amelyből már nem enged tovább az eladó. Megkérték [= megkérdezték] az utolsó árát [a köntösnek], aztán fejüket vakarták. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3.* Az éppen elmúlt, az utóbbi; legutóbbi. Az utolsó években: a legutóbbi, az elmúlt években.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4.* A legutóbbi; a legújabb. Az utolsó divat szerint: (helyesen:) a legújabb d. sz.; az utolsó hírek: a legújabb, legfrissebb hírek.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. Maradékként, maradványként még meglevő. Utolsó bölény ←; utolsó mohikán ←; (még kezében van) az utolsó adu ←; megosztja utolsó darab kenyerét is; neki adja utolsó pár forintját; összeszedi utolsó erejét; → kijátssza az utolsó kártyát; utolsó ütőkártyáját ← kiadja v. kijátssza. || a. Az utolsó részig, elemig: mind az egészet, egészen, teljesen. Az utolsó betűig ←; az utolsó cseppig ←; az utolsó csepp ← véréig; az utolsó fillérig ←; az utolsó krajcárig; utolsó leheletéig ←; az utolsó morzsáig; az utolsó szálig ←; az utolsó szegig ←; az utolsó szemig ←; az utolsó vasig; az utolsó ízig szétszed, elpusztít; az utolsó ízéig átjár vmi vkit; az utolsó szóig (igaz, amit mond). Intézkedem,… hogy pénzét visszakapja az utolsó garasig. (Mikszáth Kálmán) || b. Az utolsó emberig: kivétel nélkül mind, valamennyi(t). A cserbenhagyott gyalogosokat az utolsó emberig lekaszabolták. (Jókai Mór)
6. (gyak. felső fokban) <Rangban, tekintélyben, tudásban> mindenki más után következő <személy>. Utolsó ember a faluban; utolsó tanuló az osztályban. Bontó vármegyét … elkormányozná jól a legutolsó írnok is, ha főispán lenne. (Mikszáth Kálmán) Pedig jó az oklevelem, kántornak se vagyok utolsó. (Gárdonyi Géza) || a. <Jelentőségben, minőségben> valamennyi többi után következő. Utolsó helyre jutott. Verseit az utolsó parasztgunyhóban … ismerték. (Jókai Mór) Öt évig kezelni ilyen jószágot nem utolsó munka. (Mikszáth Kálmán)
7. Utolsó előtti: <térbeli, időbeli v. más (értékelő) sorrendben, rangsorban> az utolsót közvetlenül megelőző, közvetlenül előtte levő. Az utolsó előtti ajtó, alkalom, felszólítás, hír. Az utolsó előtti helyen van a rangsorban.
8. (átvitt értelemben, rosszalló) Aljas, hitvány, semmirekellő, jellemtelen. Utolsó ember; utolsó fehérnép, fráter, gazember. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Aljasságra, hitványságra, jellemtelenségre valló <cselekvés>. Utolsó árulás; utolsó gazság. Hát ez utolsó dolog volt tőle. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Lealjasító, alantas. Utolsó munkát végez a háznál.
II. főnév -t, -ja
1. (többes számban is) <Időben, sorrendben> vmennyi többi után következő személy. Ő volt az utolsó a felszállók között. Utolsónak állított be, ment el, szólalt fel. Én leszek az utolsó, aki ezt szóba hozom.
2. (többes számban is) <Vmely (megállapított) rendben, sorban, térbelileg, helyileg> az összes többi után következő, leghátul levő személy. Már az utolsók is befutottak. Így lettek az utolsókból elsők.
3. Vmiből az, ami még megmaradt, s aminél több már nincs. Az utolsót is odaadta neki: még meglevő minden holmiját, pénzét o.-ta n. Elvert mindent az utolsóig.
4. (többes számban is) <Rangban, tekintélyben, jelentőségben, érdemben, értékben> más hasonlók mögött álló. A rangsorban utolsó; az utolsók között van. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Hitvány, aljas személy. Te utolsó! Fültövön vág, mondom neki : „Engem vág maga fültövön, maga utolsó?” (Karinthy Frigyes)
5. <Csak néhány szókapcsolatban:> (az) utolsó(ka)t: halála előtt utoljára <tesz vmit>. Utolsót → hörög; utolsót lélegzik, sóhajt; utolsó(ka)t → vonaglik; az utolsó(já)t → járja; az utolsó(ka)t → rúgja.
Szólás(ok): ld. óra.
Szóösszetétel(ek): utolsórendű.
