utoljára

Teljes szövegű keresés

utoljára [jj v. lj] határozószó, felső fok: legutoljára, (népies, régies) utójára
1. <Időrendi sorban> valamennyi többi után(ra), a sor végére. Utoljára marad ; utoljára hagy vmely csemegét.  Mariette a „nagy kártyát” készakarva hagyta utoljára. (Justh Zsigmond)
2. <Az időrendi sorban> utolsóként, utolsó gyanánt. Ő érkezett utoljára. Utoljára N. N. szólalt fel. (szójárás) Az nevet legjobban, aki utoljára nevet.  És jöttél utoljára rút november. (Juhász Gyula)
3. Utolsó alkalommal, utolsó ízben (többször már nem). Először és utoljára. Utoljára mondom, szedd a holmidat, és menj! Holnap lép fel utoljára.  Sohasem látott öregasszonyok kihajoltak a legfelső ablakokból, mintha utoljára akarnák látni ezt a világot. (Krúdy Gyula) || a. <A múltban> utolsó alkalommal, utolsó ízben; azóta nem. Két éve láttam utoljára. A múlt hónapban írt utoljára.  Tennap ettem utoljára, Az igaz, hogy keveset. (Petőfi Sándor)
4. <(Huzamosabb) cselekvés, folyamat, állapot befejező mozzanatára való utalásként:> végül, végezetül. Utoljára belátta, hogy igazam van.  Otthon szántsanak rajtad, s utójára is ne te takarítsd el, amit learattál? (Vörösmarty Mihály) Már annyiszor elmondá ezt a történetet, hogy utoljára maga is elhiszi. (Vas Gereben) Utoljára Tamás érsek megsokallta a vendégei dicsekvését. (Móra Ferenc)
5. (ritka, bizalmas) <Főleg felsorolásban: a térbeli sorban:> utolsóként; utolsó gyanánt; leghátul. Elül mentek a bányászok, utánuk a postások, utoljára a tanulóifjúság következett.
6. <Gyak. is v. még szóval nyomósítva, annak kifejezésére, hogy a beszélő levonta a következtetést az előzményekből:> amint látszik; ha meggondoljuk; a végén. Utoljára még engem fognak vádolni.  Utoljára is talán igazad van. (Eötvös József) Verjék vissza az ugróci úton közeledő ellenséges csapatot, ami utoljára is alig lesz egyéb egy … portyánál. (Jókai Mór)
7. <Is v. még szóval nyomósítva, vmely meghökkentő, bosszantó v. súlyos esemény bekövetkezésére utalva:> az lesz a vége, hogy …; végre még. Utoljára is kitöröd a nyakadat. Utoljára még ő fog nekünk parancsolni.
8. <Érzelmileg színezett beszédben, rendsz. is szóval együtt annak kifejezésére, hogy az ellenkező állítás ellen a beszélő tiltakoznék:> elvégre, utóvégre, végre is, végtére. De utoljára is kinek mi köze hozzá! Ebbe utoljára is senkinek sincs beleszólása.  De hát utoljára is valami jövedelme csak volt ennek a rengeteg nagy dominiumnak? (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. ajtó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT