utolér
utolér [l-é] tárgyas ige, (régies) utólér
1. Utolér vkit, vmit: <mozgó, haladó ember, állat, tárgy> vmely előtte haladónál gyorsabban haladva, vele egy vonalba ér. Utoléri, és fokozatosan el is hagyja. A fiú utolérte hivatalba siető apját. Az agár utolérte a nyulat. Az autóbusz utolérte a villamost. Nem tudta utolérni a menekülő tolvajt. Nosza rajta, gyors legények, Érjük utól azt a gimet. (Arany János) Suhajda vagy húsz lépéssel haladhatott előtte a gyalogösvényen. Jancsi bőrsaruja … tapsikolta a port. Hamar utolérte őt. (Kosztolányi Dezső) || a. <Kellemetlen és váratlan időváltozás> vkit vhová haladtában az úton ér. Utoléri az eső, a hó, a zivatar. || b. (átvitt értelemben) Utolér vmit: <helyben mozgó szerkezet v. ritmusos hangjelenség> vmely másik gépi szerkezetnél, ritmusnál később indulva, kezdődve és gyorsabban haladva, lefolyva, egy megfelelő időpontban találkozik vele. Ez az inga gyorsabban jár, mindjárt utoléri amazt. A második szólam későbben indul, de utoléri az elsőt. Versenyt futottak az ingaórák az ütőórákkal… néha utolérve, néha elhagyva egymást. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Utolér vkit, vmit: <növekedése során> oly fokra ér el, amelyre vki, vmi már előbb eljutott. Két évvel ezelőtt sokkal kisebb volt bátyjánál, de azóta utolérte. Ezt a babot később vetettük, de már utolérte a korait. || a. (átvitt értelemben) Utolér vkit: <szellemi fejlődésben, fizikai v. szellemi munkateljesítményben> egy szintre kerül, egyenlő értékű lesz vkivel, aki előbb fejlettebb volt, v. többet teljesített. Sokat mulasztott, de sikerült utolérnie osztálytársait. || b. (átvitt értelemben) Nem tudja magát utolérni: feladatát, munkáját nem tudja, nem győzi idejében elvégezni.
3. (átvitt értelemben, ritka) Eszével utolér vmit: felfog, megért vmit. Péter nem érte utol eszével a bajt. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Személy vmely vágyat, elképzelést> valóra vált, elér. Utoléri a boldogságot. Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat! (Arany János)
5. (átvitt értelemben) Vmi utolér vkit, vmit: vmely állapot előbb-utóbb a sorsává lesz vkinek, vminek, hiába igyekszik menekülni előle; vmely dolog a hatása alá, hatalmába keríti, vmely sors beteljesedik rajta. Utoléri az átok, a büntetés, a halál, a nemezis, a végzet; utoléri az igazság keze, a sors(a); (ritka, tréfás) utoléri a szerencse: vmely szerencse éri. Oh, ne érje utól, ne soha az átok! Visszavonom s mindent neki megbocsátok. (Arany János) Gallienus császárt … utolérte a római caesarok sorsa. (Jókai Mór)
utolérés; utolérhető; utolérő; utolért.
