úti
úti [ú v. u] melléknév
1. Útra (3), utazásra vonatkozó, vele kapcsolatos <dolog>. Úti élmény, fáradalmak, izgalmak, jegyzetek, kaland, napló. Pétert a szokatlan úti törődés után mély szender nyomta el. (Kemény Zsigmond)
2. Úton (3), utazáskor használatos <dolog>. Úti alkalmatosság, holmi, öltözet, poggyász, sapka. A nászpár úti ruhát viselt, ámbár nem szándékoztak elutazni. (Mikszáth Kálmán) Van egyszerű, jó takaróm is, | telefonom, úti bőröndöm. (Kosztolányi Dezső)
3. Úton (1) v. út mellett található <dolog>. Úti sár. A Rigó sem az volt, aki tegnap estve, | Sárral, úti porral szürke színre festve. (Arany János) Két kedvesem elül egy kis szamáron, | s én kampós bottal, lenn az úti porban. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka) Úton (1) dolgozó, dolgát ott végző <személy>. (régies) Úti biztos: útbiztos. Még Chalupka is hivatalba jutott: úti biztos lett. Úgy se kész még egészen a pribolyi út: hadd piszmogjon ott mellette a vén korhely. (Mikszáth Kálmán) S tömlöcök mellett uti kőtörők Úgy törjetek, hogy aki követ tördel, Törhet gonosz fejet és korszakot. (Ady Endre) || a. (ritka, költői) Úti betyár v. zsivány: útonálló betyár. S parancsolá egybe testőr kapitánynak: Elfogatására, mint uti zsiványnak, | Csapatot, hogy küldjön Toldinak e percben. (Arany János)
Szólás(ok): ld. cifra.
Szóösszetétel(ek): útiruhás; útisapkás.
