utazó
utazó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely utazik (1–3). (Vhova) utazó diák, gyerek, munkás, tanuló, társaság, vásáros; a Szegedre utazó szállítmány. || a.* (kereskedelem, elavulóban) Vmiben utazó: vmivel ügynökölő <személy>. Képekben, könyvben, textiláruban utazó ügynök. || b. Olyan <eszköz(ök), tárgy(ak)>, amellyel, ill. amelyekkel utazni szoktak. Utazó felszerelés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki vkit kipécézve állandóan gáncsol, kellemetlenkedik neki. A nyegle diákra utazó tanár. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki hosszabb időn át mindent megtesz, hogy vmit megszerezzen a maga számára. A régi pénzekre utazó gyűjtő.
II. főnév -t, -ja
1. Általában az a személy, aki utazik. A fővárosba utazók elbúcsúztak hozzátartozóiktól. || a. (kissé régies) Utas (I). Az útazó, ki már csak alig lehellett, Oltja szomját a hűs forrás vize mellett. (Csokonai Vitéz Mihály) Cserény oldalánál Szundikál a gulyás leterített subán, Kutyái is lomhák, nem is pillantanak Az útazó után. (Petőfi Sándor) Az utazók fáradtak, s úgy alszanak, mintha csendben és selyemágyban aludnának. (Gárdonyi Géza)
2. Távoli, rendsz. addig még kevéssé ismert v. ismeretlen területeket, országokat megismerésük végett bejáró személy. Livingstone, a híres utazó.
3. (kereskedelem, 1945 előtt) (Kereskedelmi) utazó: az a személy, rendsz. férfi, aki vmely cég megbízásából üzletek kötése, vevők, megrendelők gyűjtése végett utazik; (utazó) ügynök. Körutat tett esztendőnkint kétszer-háromszor, mint egy megbízható utazó a vászon- vagy gyapjúszakmában. (Krúdy Gyula)
4. (vallásügy, elavult) Az a személy, aki még nem tette teljesen magáévá a nazarénus tant. Másnap a gyülekezeten felvették az „utazók” közé. (Justh Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. utazóbunda; utazóhintó; utazókocsi; utazóközönség; utazóláda; utazóruha; utazósapka; 2. sarkutazó.
