úrhatnám
úrhatnám melléknév és főnév
I. melléknév (régies, választékos) Olyan <személy>, aki úri életre vágyik, az úri modort, magatartást utánozza, majmolja, akiben megvan az uraskodásra való hajlam, törekvés; uraskodó. Úrhatnám ember; úrhatnám nő, polgár. [Arisztophanész] szembeállítja a „szeméten háló” … éhes athénit az úrhatnám követekkel. (Péterfy Jenő) Ez az úrhatnám kisasszony beférkőzött otthonunkba. (Krúdy Gyula) || a. (régies, választékos) Ilyen személyre jellemző, valló <magatartás, megnyilatkozás>. Úrhatnám beszéd, modor, viselkedés.
II. főnév -ot, -ja (ritka, régies) (gyak. birtokos személyraggal, 3. személyben) Uraskodó hajlam, kedv, törekvés; úrhatnámság. Rájött az úrhatnám(ja). Az „úrhatnám” … lőn sok családban az életcél. (Vas Gereben) Tudod, milyen e bolond, ha úrhatnámja van. (Mikszáth Kálmán)
úrhatnámos.
