uratlan
uratlan melléknév -ul (régies)
1. Gazdátlan <dolog>. Uratlan jószág, vagyon. Sok uratlan ló viszi nyergét Disztelenül. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Kellő irányítás, uralkodó nélkül való, fejetlen <ország>. Uratlanul maradt az ország. (Kemény Zsigmond)
2. (ritka) Lakatlan, elhagyatott <terület>. Egy reggelen … az uratlan erdőkön keresztül csatangolt. (Jókai Mór) A hegyi szegény ember szokta lehordani [a fát] a hegyről, amelynek magasán csaknem uratlan őserdőkben bujkál a vaddisznó. (Tömörkény István)
