uraskodik
uraskodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (rosszalló) Kellő anyagi alap nélkül vagyonos ember módjára él. Uraskodni akar; szeret uraskodni. [Ők] most az én törvényes birtokomban uraskodnak. (Jókai Mór) || a. (1945 előtt, rosszalló) Származásával v. szokásos magatartásával ellentétben urasan próbál viselkedni, urat játszik. Uraskodva beszél, eszik. Ne uraskodj már! No már most minekünk dézsát ehhez a borhoz! uraskodék Decebál. (Jókai Mór)
2. (ritka) Uralkodik (1, 5) vhol. Belpoták tulajdonképpen abból az időből maradt itt, amikor a németek uraskodtak a jó magyar földön. (Krúdy Gyula)
uraskodás; uraskodó.
