uralkodó
uralkodó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami uralkodik. Uralkodó járvány, király, rendszer; uralkodó törvényszerűség; szenvedélyein uralkodó férfi; környezetén uralkodó családapa; az uralkodó szokások; a környéken uralkodó magaslat.
2. Fejedelmi méltóságot viselő <személy>. Uralkodó herceg. || a. Uralkodásra termett, uralkodni tudó. Ha Klytaemnestra uralkodó természet is, szeretetre is vágyakozik. (Péterfy Jenő)
3. Uralmon levő, a politikai hatalmat kezében tartó. Uralkodó körök, nemzetek, osztály, réteg.
4. (átvitt értelemben, választékos) Vmely tekintetben v. vonatkozásban döntő, kiemelkedő, lényegbevágó. Uralkodó erő; uralkodó érzelem; uralkodó szerep; jellemének uralkodó vonása. Egy uralkodó vonás volt Ocskay jellemében: „gavallérság”. (Jókai Mór) Sophocles kardalain és drámáin egy uralkodó érzés vonul keresztül… s ez az, hogy az emberi sors ingatag és bizonytalan. (Péterfy Jenő)
5. (átvitt értelemben) A leginkább elterjedt; általános, jellemző. Uralkodó álláspont; uralkodó divat, hangulat, nézet, szellem, szélirány, vallás, vélemény, világnézet. [Petőfi] ha életben marad, tán keserűbb meghasonlásba esik a kor uralkodó szellemével. (Vajda János) Uralkodó divattá lett, hogy csak egy dologhoz kell érteni. (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vhonnan kiemelkedő, vmilyen környezetben feltűnő. Uralkodó épület; az egész arcon uralkodó homlok. Igen sovány, száraz, nyúlánk ember volt… horgas, uralkodó orral. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ja Az a személy (császár, király stb.), aki vmely monarchikus állam feje. Az uralkodó meglátogatta tartományait. Valamennyi ország címere, zászlója Hirdeté, hogy imhol nagy uralkodója. (Arany János) Naponkint új öröm várt az ifú uralkodóra. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. uralkodócsalád; uralkodónő; 2. egyeduralkodó; társuralkodó.
uralkodói.
