uracs
uracs főnév -ot, -a (elavult, gúnyos)
Kiöltözött, piperkőc fiatalember, fiatal úr; ficsúr. Nyegle uracs. A mezei gazda áldja, a sétára készülő uracs átkozza az esős vasárnapot. (Eötvös József) Ha Klytaemnestra uralkodó természet is, szeretetre is vágyakozik, s ha Agamemnonnál nem találta meg, választ magának egy gyáva uracsot, ki neki tetszik. (Péterfy Jenő) Igen fiatalnak…, vagy koravén uracsnak… kell lennie annak, aki… a Vérmező mellé megy hölgyével, hogy … mindazt elmondja, ami a szívét nyomja. (Krúdy Gyula)
