upre
upre [ë] mondatszó, (régies) upré (népies)
<Részint csak pajtások közt használatos, részint gyermeknek v. olyan személynek mondja a beszélő, akit nem sokra becsül>. Upre (púpos)! v. (régies) upre more!
1. <Gyors felugrásra, élénkebb mozdulatokkal való felkelésre való felszólításként:> nosza, rajta, föl! „Upré púpos!” Készen a ketrec, tessék felsétálni a maga lábán! (Jókai Mór) Upre more, föl a szekérre! (Mikszáth Kálmán) Dénes izgatottságtól rebegő ajakkal, megkeményítve rászólt [a fiúra]. – Hát upre kölyök a földről, hordd el onnan magadat. (Petelei István)
2. <Futásra, menekülésre biztatásként:> uzsgyi! A két nebuló hálásan fogadta a fontos szerepet, leugráltak a kerítésről és rohantak a toronynak. – Upre, púpos! – biztatta őket Bőr Kristóf. (Mikszáth Kálmán)
3. <Futást, menekülést festő szóként:> uzsgyi! No most már upre púpos, mehet amerre akar, nem ösmerik meg az üldözőik. (Mikszáth Kálmán)
