unszol
unszol tárgyas ige -t, -jon
1. (kissé választékos) Többször, nyomatékosan v. türelmetlenül sürgetve ösztökél, kérlel vkit vmely cselekvésre; biztat, nógat. Unszolja, hogy egyék még. Gyorsabb munkára unszolja. Addig unszolta, míg végre hozzáfogott. De a férj unszolja: „gyer közelebb édes!” (Arany János) Bírta szivem’ már hű szerelemre,… Unszola mégis szóval „igenre”. (Arany János) Nevessek én is: unszolt s becézve simult hozzám. (Tóth Árpád) || a. (régies) <Kérdéssel> állandóan zaklat, faggat. Nem unszollak tovább sorsod felől. (Petőfi Sándor) || b. (régies, költői) Folytonos nógatással arra késztet vkit, hogy vhova menjen. Haza térőben Ősz aggot eléje hoztak az erdőben… Ezt hogy a királynak unszolák eléje, Különös volt látni. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Belső erő> megújulva sarkall, hajt vkit vmire, vminek a megtételére. Unszolják vágyai. Szomjas szíve a lány felé unszolta. (Vas Gereben) Nem fordulok vissza… bárhogy unszol… rendetlenül dobogó szívem. (Karinthy Frigyes) || a. (költői) <Kínálkozó alkalom, kívánatos dolog> folytonosan csábít, hívogat, szólít. [A lugas] Sűrű boltot képez, melynek üregében Titkos árnyék unszol fris tanyára szépen. (Arany János–Ariosto-fordítás)
3. (népies) <Megvételre> erősen kínál vmit vkinek; ajánlgat. Civódó kalmárok, nyelves kofák Üldöznek… Unszolva egész isten-adta nap, Hamis árút. (Arany János)
Igekötős igék: agyonunszol; ráunszol.
unszoló; unszolt.
