unos-untalan
unos-untalan határozószó (az untalan nyomósított alakjaként)
Örökösen ismételve v. ismétlődve (és kellemetlen hatást keltve); (terhesen) nagyon gyakran. Unos-untalan ismétli, hogy mennyi hálával tartozom neki. Maga meg nem pihent… unos-untalan tengelyen volt útban. (Mikszáth Kálmán) Felesége révén unos-untalan tett neki valami szívességet, végre is szent lett a béke. (Mikszáth Kálmán)
