uniformis
uniformis főnév -t, -ok, -a
1. (kissé régies, bizalmas) Egyenruha. Katonai uniformis; uniformisban jár; ledobja az uniformist: (átvitt értelemben is) elhagyja a katonaságot. A vasutasok új uniformist kaptak. A tisztek az ifjú… Szlávynét uniformisba öltöztették. (Kazinczy Ferenc) Levetette az uniformist… civilt öltött. (Karinthy Frigyes) Hetenként kétszer felvettem az uniformist, hogy… megmutassam magam a századnál. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Uniformisba bújtat vkit, vmit v. uniformist húz vkire, vmire: uniformizálja.
uniformisos.
