újkor
újkor főnév
1. (történettudomány) <Az emberiség történetében> a középkort követő, a legújabb korig tartó korszak, amelyet a feudalizmus megszün(tet)ése, a burzsoázia és a kapitalizmus uralmának kibontakozása, majd hanyatlása, a munkásosztály kialakulása, továbbá nagyarányú technikai fejlődés jellemez. A marxista történészek korszakolása szerint az újkor az 1917. októberi szocialista forradalommal zárul. || a. (történettudomány) Ennek társadalmi, politikai, gazdasági rendszere, szellemi és érzelmi világa. || b. (történettudomány, régies) <A polgári történettudósok korszakolása szerint az> Amerika felfedezésétől a nagy francia forradalomig tartó kor.
2. (földtan) <A földi élet történetében> a legfiatalabb nagy korszak, amelyet többek között az emlősök megjelenése, hatalmas hegyképződések stb. jellemeznek. Az újkor két fő korszaka a harmad- és negyedkor.
újkori; újkorú.
