újjáépítés
újjáépítés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az újjáépít igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit újjáépítenek.
1. Elpusztult v. romos épületek, építmények újra való felépítése. Vmely gyár, híd, üzem újjáépítése.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Az élet új rendjének megszervezése. A világ dolgozói egymásra találnak a világ békés újjáépítésében. || a. (átvitt értelemben, 1945 után) <A második világháború után> a háború okozta pusztítások nyomainak eltűntetése és a termelésnek újra a normális színvonalra való emelése. Ipari, mezőgazdasági újjáépítés; az ország újjáépítésre; az újjáépítés eredményei, menete, üteme.
Szóösszetétel(ek): újjáépítésügy.
újjáépítési.
