újbor
újbor főnév
1. Idei v. legutóbbi termésű bor az első fejtéstől a következő szüretig <az óborral ellentétben>. Ittatok új bort és ettetek új kenyeret. (Vörösmarty Mihály)
2. A szüret után éppen hogy kiforrt, még nem letisztult, nem érett bor, az erjedés befejeződésétől az első fejtésig. Decemberre már kiforrt az újbor. Még csípős, zavaros az újbor. Kóstolja meg az újbort. Most forr a drága újbor, Most csókra vár az élet. (Juhász Gyula) || a. (népies) Újboron v. újborra: szüret után, mire az újbor (2) kiforr. Új boron azt [a lakodalmat] meg is űlik. (Arany János)
újboros.
