úgysegéljen
úgysegéljen [útysegéjjën v. útysegéljën] ige, mondatszó és főnév, (ritka, népies) uccsegéljen [uccsegéjjën]
I. ige (ragozhatatlan) <Főleg néhány formálissá vált állandósult szókapcsolatban. A beszélők néha még érzik az „Isten engem úgy segéljen!” formulával való kapcsolatot.> <Állítás v. tagadás nyomósítására.> Mit hallok Andris? engem uccsegéljen! | Nem hittem volna, hogy ezt is megérjem. (Arany János)
II. mondatszó
1. <Állítás v. tagadás nyomósítására.> [Zebulon] arra a végeredményre jutott, hogy… mégis csak inkább a bajuszt kell a késnek adni; mert az megint csak kinő; de a nyak, úgysegéljen, nem nő ki többet. (Jókai Mór) Nézze csak, Koczur bácsi, ráismerne-e erre a házra? – A biz uccsegéljen a mi palotánk! (Jókai Mór)
2. <Ígéret, fogadkozás nyomósítására.> Egy év helyett, úgysegéljen, háromig fogok szolgálni. (Vas Gereben)
3. <Fenyegetés kifejezésére.> Úgysegéljen! nem kommendálnám, hogy papolni előmbe álljon. (Kemény Zsigmond)
III. főnév -t, (-ek) [ë] (-je) [e] v. (-e) [e] Az úgysegéljen szó mint erős bizonygatás, fogadkozás jele, ill. az ezzel a szóval való bizonygatás, fogadkozás. Úgysegéljennel fogadá, hogy nem fog belenézni az iratokba. (Jókai Mór) Igazán? Igaz-e az! Megszabadították? semmi baj sincs? Mely kérdések mindegyikét a naptár minden szenteire esküdve bizonyítá Kampós uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel, mintha nagy rablásért vallatnák. (Jókai Mór) Mit csináljak?… Megtörjem a hűséget, amit hitvesemnek fogadtam „úgysegéljennel”? (Jókai Mór)
