ugrik
ugrik ige -ok v. (választékos) -om; ugorsz v. -asz, ugortok v. -otok, ugornak v. -anak; -ott v. (ritka) ugort; -anám v. ugornám (-anék v. ugornék), -anál v. ugornál, -anék v. ugornék (-ana v. ugorna); ugorjak v. (választékos) ugorjam, ugorjál v. ugorj, ugorjon v. (választékos) ugorjék; -ani v. (ritka) ugorni
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, állat> magát lábával ellökve arról a pontról, amelyre nehezedik, vhová, vmerre lendül, úgy, hogy egy darabig a levegőben van. Vö: odaugrik. A gödörbe ugrik; → kútba ugrik vki; a magasba, a mélységbe ugrik; a földre, a padlóra, a szőnyegre ugrik; nagyot ugrik; örömében majd a → plafonig ugrik. A zergék szikláról sziklára ugranak. Oda ugrott, ahol már nem érték a lángok. Szóláshasonlat(ok): akkorákat ugrik, mint egy → bakkecske. Aki a tűzbe ugrik, égetetlen nem marad. (Tolnai Lajos) A ló felágaskodott, s nagyokat ugrott a kapu felé. (Eötvös Károly) || a. tárgyatlan <Ember> ezt a mozgást sportszerűen végzi, arra törekedve, hogy minél messzebbre lendüljön, v. minél magasabbra emelkedjék. → Helyből ugrik; magasba, távolba ugrik; nagyon szépen, szép stílusban ugrik; már régóta ugrik; rúddal ugrik. || b. tárgyas Vmit v. vmilyent, vmekkorát ugrik: ezt a mozgást vmilyen formában v. irányban v. vmilyen eredménnyel végzi, v. szokta végezni. → Fejest ugrik; gyertyát ugrik; → magasat ugrik. Magasba két métert ugrott. Hét métert ugrik távolba. || c. tárgyas Vmit ugrik: ezzel a mozgással átjut rajta; átviszi, átugorja. Árkot ugrik; → bakot ugrik. Simán ugrotta a 205-öt is. Éktelen nagy rikoltozás hangzott a tornác felől, de olyan, hogy a lovak bokrot ugrottak tőle. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Kisebb tárgy szilárd testre, felületre esve v. lökés, nyomás következtében> hirtelen a magasba lendül, rugalmasságánál fogva v. a levegőben repülve, hirtelen bizonyos távolságra kerül. Vö: odaugrik. A gumilabda jól ugrik, nagyot ugrik. A golyó ugrott egyet, amikor az asztalra esett. Messzire ugrott a dió, amikor fel akartam törni. A labda oda ugrott, ahol nem állott senki.
3. tárgyatlan Vhova ugrik: <jelenség> hirtelen mozgással egy szempillantás alatt vhova jut. Vö: odaugrik. A vezetékből egy villamos szikra ugrott a fémrúdra. A szikra oda ugrott, ahol a benzines hordók álltak. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek szemébe ugrik vmi: vki hirtelen meglát, észrevesz vmely feltűnő dolgot; a szemébe ötlik, szökik vmi. Úgy tette oda azt a képet, hogy az embernek mindjárt a szemébe ugrik.
4. tárgyatlan <Ember, állat> hirtelen lendülettel, gyors mozdulattal vhova veti magát. Autóba, kocsira, lóra ugrik. Villamosra ugrott, és elment. || a. tárgyatlan Vkire v. vkinek ugrik: hirtelen mozdulattal vkire támad, veti magát. Vö: nekiugrik, ráugrik. Nekem, neked, nekünk, nektek, nekik ugrik; rám, rád, ránk, rátok, rájuk ugrik. Mint egy fúria ugrott nekem. Az őrjöngő férfira ugrott, és leteperte. Vigyázzatok, mert a kutya rátok ugrik. Hasba vágtam én, De nem ugrám rája megint. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Tovább is hajtott volna, ha a… kutya rájuk nem ugrik örvendező vinnyogással. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan Talpra v. a talpára ugrik: a) gyors mozdulattal talpon terem, talpra áll. De lám, mintha ördög volna belé bújva, Egyet hengeredik s talpra ugrik ujra. (Arany János); b) (átvitt értelemben) <átmeneti vereség, csapás után> (hirtelen) újra összeszedi magát. Maga mindig a talpára ugrik. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, gyak. túlzó) (A) nyakába ugrik vkinek: <személy> hirtelen lendülettel, sietve odamegy vkihez, hogy átkarolja. A gyerek nyakába ugrott az apjának. Egy kobzos görögös lányt szeretek én… Nyakamba ugrik s átfog. (Tóth Árpád)
5. tárgyatlan (-t ragos mértékhat-val) Ugrik egyet, kettőt stb.: <gép v. alkatrésze> mozgás, működés közben egy, két stb. alkalommal hirtelen gyorsabban mozog. A forgatókar ezen a ponton ugrik egyet. Nem jó az írógép, minden sorban ugrik egyet-kettőt.
6. tárgyatlan (régies, bizalmas, tréfás) Ugrik egyet: táncol egy kicsit. Vedd a fuvó szerszámod’, kedvesem, Had’ ugrom egyet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hallja, az az embör muzsikál…, ugorjunk egyet! (Jókai Mór)
7. tárgyatlan (bizalmas, túlzó) <Személy> hirtelen felkelve, felpattanva, gyors léptekkel siet, igyekszik, szalad vhova, vmit tenni. Csak egy szó kellett neki, s máris ugrott. Ugorj csak, lányom, hozz be egy kis vizet! Hah, már is látlak ugorni, Mint ragadod nyakon a tollat. (Petőfi Sándor) Sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, | mint apró gyermeket, | ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. (József Attila)
8. tárgyatlan (-t ragos mértékhat-val is) (átvitt értelemben) <Vmilyen fokozati rendszerben előre jutó, haladó személy v. fokkal mérhető dolog, állapot> több fokozatot kihagyva, hirtelen vmely magas fokra emelkedik. Élre ugrik; ugrott a szamárlétrán; nagyot ugrott; ugrik a hőmérő, a hőmérséklet, a láz. Az árak magasra ugrottak. Zászlósból főhadnagyi rangig ugrott egyszerre. Ó, a halál… | mikor suhan az esti láz | s a hőmérőn, ha ugrik a higany, csontos markába hahotáz vigan. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Hirtelen úgy emelkedik, úgy halad vmely rendben, hogy kihagy <bizonyos fokokat, állomásokat>. Kilenc tizedet ugrott a láza. Váratlanul előléptették, és három fokot ugrott. Az iskolában ugrott egy osztályt. Bátyám… még egy osztályt ugrott. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben kissé bizalmas) Vmire ugrik v. egyet ugrik: <a közbeeső v. soron következő dolog, fokozat, szakasz kihagyásával, mellőzésével vmely gondolatmenet, irányt szabó szöveg v. eszerint haladó személy> másra tér át. Az okfejtés itt ugrik egyet. Aranyról mindjárt Adyra ugrottunk. Most a gyökvonással kellene foglalkoznunk, de ugrunk egyet, és a függvényeket vesszük sorra. Önt nevezem ügyvédemnek…, – tréfál az eleven lány, – egyik eszméről a másikra ugorva. (Vas Gereben) Legott ugorj eszeddel Más gondolatra. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
9. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Kellő ok v. alap nélkül, meggondolatlanul beleveti magát vmibe, belefog vmibe. A népellenes kormány könnyen ugrott a háborúba.
10. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) Hirtelen menekül, szökik vhova, vhonnan. [Biberach] urával a magyar földre kényszerült ugrani. (Arany János) Loránd is bajosan fog itt maradhatni… Neki ugrani kell. (Jókai Mór)
11. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Hirtelen, rögtön feldühödik azon, amit tréfából mondanak neki. Ne hitegessétek, mert könnyen ugrik.
12. tárgyatlan (átvitt értelemben, argóban) Ugrik vmi: <rendsz. pénzösszeg> vki számára elvész, mert elkölteni kényszerül, ki kell adnia. Ha elmegy a pajtásaival, ugrik egy százasa.
Szólás(ok): ld. majom.
Igekötős igék: aláugrik; átugrik; beugrik; beleugrik; elugrik; előugrik; előreugrik; felugrik; félreugrik; hátraugrik; helyreugrik; hozzáugrik; keresztülugrik; kiugrik; közbeugrik; leugrik; megugrik; melléugrik; nekiugrik; odaugrik; összeugrik; ráugrik; széjjelugrik; szétugrik; tovaugrik; továbbugrik; túlugrik; utánaugrik; visszaugrik.
ugrott.
