ugraszt
ugraszt tárgyas ige -ott, ..asszon; -ani (-ni) (rendsz. irányt jelentő v. célhatározóval)
I. (ritka) Arra késztet, kényszerít vkit, vmit, hogy (vhova) ugorjék. Az árokba ugraszt vkit, vmit. Nekem ugrasztja a kutyát. Mert Jakab, ugrasztván a futóit szembe, | Maga is közelg már rohanó harcrendbe. (Arany János) || a. (ritka, túlzó) Szalaszt. Borért a pincébe ugrasztotta a fiát.
2. (átvitt értelemben, ritka) Ugrat (4). Mindig csak ugrasztotta azt a szegény fiút. || a. Egymásnak ugraszt: <embereket v. (ritka) állatokat> készakarva veszekedésre, vitára, verekedésre ingerel, késztet. Szerette egymásnak ugrasztani barátait.
Igekötős igék: átugraszt; beugraszt; beleugraszt; elugraszt; előreugraszt; felugraszt; hátraugraszt; kiugraszt; leugraszt; megugraszt; nekiugraszt; összeugraszt; ráugraszt; széjjelugraszt; szétugraszt; utánaugraszt; visszaugraszt.
ugrasztás; ugrasztgat; ugrasztható; ugrasztó; ugrasztott.
