udvartartás
udvartartás főnév (történettudomány)
1. Fejedelmek, főrangúak állandó környezetét, udvarát alkotó méltóságok, előkelőségek és a személyes szolgálatukra, ill. a fejedelmi, főúri, főpapi háztartás ellátására alkalmazott személyzet együtt. A császárok nagy udvartartással vették körül magukat. Mindegyik nagyúrnak megvolt a maga kis udvartartása. (Justh Zsigmond) Ő egyike ama gárdatiszteknek, akik az „idegenek fogadtatására” vannak kiszemelve a legmagasabb udvartartásban. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, rendsz. gúnyos) Maga iránt fokozott tiszteletet megkívánó, vezető állású személynek azok a beosztottjai v. munkatársai együttvéve, akikkel együtt szokott mutatkozni, és akik szembetűnő tisztelettel, olykor szolgai alázattal viseltetnek iránta. Megjelent az ünnepségen főbb ismert polgári párt vezére is egész udvartartásával együtt. A kórterem ajtajában feltűnt a professzor alakja és az udvartartását alkotó orvosok, ápolónők egész serege.
2. Uralkodói, fejedelmi háztartás. Drága, királyi udvartartás. Sokat adott ki az uralkodó az udvartartásra. || a. Az udvarnak (2) az élete; udvari szokások, életmód. Az udvartartás főbb jövedelmi forrás előállítására [hatást] gyakorol. (Eötvös József) Nápolyban ekkor Murát volt a király. Francia udvartartás, vidám, pezsgő élet. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Vkinek életmódja, mindennapi életének keretei. A szülők csak belső alkalmazottak voltak a gyermeki udvartartásban. (Móricz Zsigmond)
udvartartási.
