udvarló

Teljes szövegű keresés

udvarló melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Az <a férfi>, aki udvarol (1) vkinek. Hevesen udvarló gavallérjai mind elszéledtek.  Úgy hever nyugvószékén az udvarló lovagok között, mint egy királykisasszony. (Hunyady Sándor) || a. (ritka) Udvarláskor (1) használatos, szokásos. Udvarló modorban beszélt a hölgyekkel.
2. (elavult) Olyan <személy>, aki udvarol (2a), az udvarlására (2) van vkinek. Udvarló szolgák.
II. főnév -t, -ja
1. Udvarló (1) férfi, főleg fiatalember; gavallér (2). Sok az udvarlója. Faképnél hagyta az udvarlója. Körülrajongják az udvarlók.  Oh, szép és nem szép leányok…, ha nem voltam is udvarlótok, híven emlékezem reátok. (Gyulai Pál) Annyi tiszt lődörgött itt, hogy még a szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. (Mikszáth Kálmán) [Az orvos] megengedte, hogy néha táncoljon. Persze nem annyit, mint amennyi udvarlója akadt. (Hunyady Sándor)
2. (elavult) Az a személy, aki udvarol (2a).  Király kérdi udvarlóitól: ki ott az a leány? (Jókai Mór)
udvarlói.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT